2012 elmaradt eseményeiről
M: Kedves Jézus, jót beszélgettünk, örülök, hogy megoszthatom embertársaimmal ezeket az információkat, az engedelmeddel. Vegyük át még egyszer, amiről beszélgettünk. Miért maradt el a várva várt felemelkedés? Miért nem vagyunk már az 5. dimenzióban, mégha sokan azt gondolják is, hogy ott vagyunk. Tényleg nem vagyunk ott?
J: Szerintem először tisztázzuk le jelenlegi helyzetét az emberiségnek. Nem vagytok az 5. dimenzióban, de erre magatoktól is rájöhetnétek, mert az 5. dimenzió nem úgy néz ki, mint a jelenlegi világotok. Ott a piramisokon és egyéb kisebb szertartási, beavatási helyen kívül és persze néhány kristályvároson kívül, nincs más építmény. Ahol jelenleg vagytok, továbbra is a 3. dimenzió, annak is a legalja, ahol a 2. dimenzió határán lebegtek. Ha nem akarjátok ezt elhinni, nézzétek csak meg, hogy mennyi brutalitás van a világotokban. Mennyi ártatlan gyermek hal meg nap, mint nap, akár éhezéstől, akár szülei, vagy más brutalitásától. És felnőttek is halnak meg, ugyanezektől, meg idősek is. Gondoljátok, hogy ez egy csodálatos 5. dimenziós világ, ahol a szeretet fénye itatja át a szíveket? Érdemes kis önkritikát tanulnia annak, aki a fejlődés útján szeretne járni. Az, hogy elkendőzitek a valóságot valamiféle színes cukormázzal, amit mindenáron ráerőltettek, és nem vagytok hajlandóak a tényekről tudomást venni, mert csak az álmaitokat kergetitek, attól még a tények, tények.
Tudom, hogy sokan azt gondoljátok, hogy én majd ringatlak benneteket, de annak mi értelme lenne? Aludni a hazugság ölében, vagy felébredni a rideg valóságban, ami legalább igaz, nem tudom, én az utóbbit választottam mindig.
Tehát, nem vagytok az 5. dimenzióban, de azért ez nem ennyire egyszerű, persze nem mondhatom, hogy nem múlt rajtatok nagyban a dolog, mert mindannyiótok egyéni felelőssége, hogy ott tartotok, ahol. Elmondhatom, hogy mik jelenleg a tények, szerintem ez a legtisztább, én nem bírálok senkit, mindenki belátása szerint tegyen.
A tények a következők. Az eddigi tapasztalatok és bevett gyakorlat szerint, elindultok az 5. dimenzióból, majd szépen alászálltok a 3. dimenzióba, majd szépen visszaemelkedtek ismét az 5. dimenzióba. (A dimenziók elosztásánál a saját rendszerem veszem alapul, ez a rendszer másoknál eltérő beosztású lehet. /Médium/) Ezt hívjuk egy eónnak, vagy egy világkorszaknak, nevezze, ki hogy szeretné, ez egy teljes kör. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez egy olyan kerék, amiből nincs kiszállás. Ezt a kereket nem majmok hajtják, lesz aki ezt érti. A fejlődés mindenki számára nyitva áll. Amiről beszéltem, egy kollektív tendencia. Ez azt jelenti, hogy az emberiség nagy része általában ebben a körben mozog eónról eónra. Most értetek el ismét egy világkorszak végéhez, és egy új világkorszak elejére, amit az 5. dimenzióban kéne kezdenetek. Amit most el fogok nektek mondani, azt az érzést keltheti bennetek, hogy a körülmények áldozatai vagytok, de igazából ilyen nincs, mind a magatok áldozatai, a saját tudatlanságotok, vakságotok, szabad döntéseitek áldozatai vagytok.
Mielőtt ebbe belefogunk, még el szeretném mondani, hogy milyen az ember, ha egyszer én vagyok minden értelmes életforma Ősatyja. Minden értelmes létforma tőlem kapja a magját, persze a fejlődésben engem is túlszárnyalhattok, és egyesülhettek a Legfelsőbb Teremtővel. De alapvetően tőlem kaptátok a szellemi magot, ami bennetek világít, ami meghatározza, hogy milyen az: embernek lenni. Mivel alapvetően a Legfelsőbb Teremtő alkot titeket is, ezért van módotok akár még engem is túlszárnyalni, de az én alapvető funkcióm, hogy értelmes szellemi magokat adjak, amikből aztán lelkek jöhetnek létre, és végül emberek, vagy más értelmes lények.
Az ember alapvetően szabadnak született. Különlegessége, hogy testileg sokkal törékenyebb, mint mondjuk egy gyík típusú fizikai megjelenés, de sokkal érzelmesebb. Lelki nagysága adja neki mérhetetlen erejét, kitartását, hatalmas szeretetét, ami képes arra, hogy bearanyozza környezetét. Képes rengeteg dologra, de talán pont a nagy szabadságvágy az, ami miatt hajlamos figyelmen kívül hagyni a kollektív tudatot, és ezért magányosnak érzi magát. El akar fordulni mindentől, hogy megmutassa, ő egyénileg is nagyszerű, mindenre képes. Ez a szabadságnak egy álomképe, nem maga a szabadság. Aki rátalál az igazi szabadságra, az nem a maga érdemeit fogja előtérbe helyezni máséval szemben, nem a saját egóját fogja az egekbe magasztalni, hanem az életét arra használja, hogy egyensúlyban éljen a kollektív tudatok hálózatával, fényt vigyen a környezete életébe, megóvva azt, még a saját egójától is. Ilyen az ember. Nagylelkű, és makacs, lelkesedő, de irányítható, és sorolhatnám. Pont nagyszerűsége a legnagyobb gyengesége. Most jutottunk el a tényekhez.
Egy elég kemény kísérlet résztvevői vagytok, de leginkább voltatok, mert azóta rengeteg dolog változott, amivel nem foglak titeket untatni, akit érdekel, utána tud nézni. Földanyátok, vagyis Joli Tórem, ha így tetszik és Jahve, vagy Jehova, vagy Allah, vagy nevezzétek akinek akarjátok, egy nagyon furcsa kísérletet csináltak veletek, a ti beleegyezésetekkel. Fontos, hogy ezt is tudjátok, nélkületek, a ti beleegyezésetek nélkül ez nem jöhetett volna létre. Kíváncsiak voltak, és ti is azok voltatok, hogy egy birkaságra nevelő közegben is képesek vagytok-e megőrizni emberi szabadságotokat, mindazt a nemes dolgot, ami emberré tesz titeket. Mint mondtam, legnagyobb erényetek végül vesztetek is lett. Persze csak egyelőre, majd alakul, a kísérletnek vége. A kísérlet lényege az volt, hogy a szereteteteket, az odaadásotokat, a lelkesedéseteket kihasználva manipuláltak titeket, olyan vallásokat csináltak, amikben csak a bólogató birkáknak van helyük, és lám, olyan ügyesen alkalmazkodtatok az új rendszerhez, hogy a felemelkedés is ráment. Jelenleg olyanok vagytok, hogy amiért lehet lelkesedni, ami nem a teljes igazság, csak egy halvány része, abban rögtön elkezdtek hinni, aköré rögtön vallást csináltok, és alávetitek magatokat egy halom hiábavalóságnak, ahelyett, hogy az életetek irányítását a saját kezetekbe vennétek. Nektek kell eldöntenetek, hogy mi a jobb. Akármilyen félinformáció előtt leborulni, és imádni azt, akitől jött, vagy a saját utatokon járva megtapasztalni a teljes igazságot, miközben előemésztett falatot nem vesztek a szátokba, hanem ha kell, a sziklát is megpróbáljátok elrágcsálni, ha úgy vélitek, azzal közelebb kerülhettek a valósághoz. Ez is a ti döntésetek, mint ahogy az is folyamatosan az, hogy alávetitek-e magatokat a kísérletnek, vagy sem. A végeredményt mindannyian fel tudjátok mérni, hogy ez jó, vagy rossz, nem az én posztom eldönteni. Így azt sem, hogy a kísérlet kudarc, vagy siker lett.
Egy bizonyos, hogy nem véletlen, hogy a szent iratok azt írják, hogy a felemelkedésnek kellett volna jönnie. Igen, mert amikor annyira az anyagba süllyedtetek, hogy a fejetek a sárba van nyomva, egy idő után elegetek van abból, hogy roszog a fogatok alatt a sár, és kínotokban egyre magasabbra emelitek a fejetek, egyre inkább az égre néztek, egyre inkább a belsőtökben ragyogó Isteni Szikra felé fordultok, ami megnyitja szívetek, és alkalmassá tesz benneteket egy új, szebb, magasabb tudatosságú világra. Ekkor jön el az apokalipszis. A sötétség összecsap a fénnyel, meg kell mutatnotok, hogy a fényt akarjátok választani, mindenáron, ha elvesztek, akkor is. Ilyenkor jön a sötétség, a vulkánok kitörnek, a hamujuk elárasztja a légkört, eltakarja a napot, hol tűzeső, hol jégeső jön, az állatok megzavarodnak, eltaposnak mindent, az épületek nagyrésze lebomlik a tűz és jég csatájában, no meg a rengeteg földrengés és cunami következtében. Időjárási zavarok, katasztrófák borítják jégbe és lángba a Földet, az emberek kétségbeesésükben egymást ölik és eszik, majd mikor teljes a káosz és a sötétség, az arra alkalmasok egyszerűen az 5. dimenzióban ébrednek, ahol még kell néhány nap, míg szemük hozzászokik az erősebb fényhez, de a lelkük már régen készen áll a szeretet befogadására, egy sokkal magasabb szinten. Készen állnak arra is, hogy tudatosabbak legyenek, mint eddig valaha, mert látták, a tudatlanság micsoda káoszhoz vezet. Teljesen mindegy, hogy a „haldokló” Földön meghalt-e a fizikai testük, vagy sem, aki meghalt, nem is fogja észrevenni, mert ugyanolyan testben lesz jelen az 5. dimenzióban, amiben elhagyta a 3. dimenziót. Röviden így néz ki az átmenet. Ehhez persze kell az, hogy vágyjanak rá az emberek. Ez most nem történt meg, így onnan folytatjátok, ahol tartottatok eddig. És maradtatok a 3. dimenzióban. Reménykedhettek egy új generációban, akit ha nem szúrtok el teljesen, ahogy eddig tettétek, már el tud indulni a szebb jövő felé, a szabadság felé. Persze az sem árt, ha legalább ti magatok rájöttök arra, hogy hol kellett volna máshogyan döntenetek, és hibáitokból tanultok. Minél előbb megteszitek ezt, minél előbb a tudatosság ösvényére léptek, annál hamarabb jöhet el az aranykor. Ennek a kísérletnek a nyomait az évszázadok el fogják törölni szép lassan, és az emberek visszaszerzik emberi mivoltukat. De csak a tudatosság útján, amihez a szeretet is hozzá jár.
Úgy látom, érdemes lenne végiggondolnotok, mik a fő emberi erények, milyen lehet az ideális ember, és próbáljatok meg olyanná válni. Még ebben az életetekben el is kezdhetitek.
Jó gondolkozást és próbálkozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése