46. A dualitásról

Salusa üzenetei 12.

M: Kedves Salusa, látom, nem szeretnéd, ha kihagynálak ebből az üzenetből, bár szerettem volna ezt én egyedül megírni. Persze nekem így sokkal könnyebb, mert mindig sokat segítesz. 

Most már nem először kapom azt a kritikát, hogy duális jellegűek az üzeneteim. Neked mi erről a véleményed? Az is érdekelne, hogy hogyan működik ez az egész dualitás, ha már egyszer itt tartunk.

S: Természetesen duálisak az üzeneteid, és ezen nincs semmi meglepő. Tudom, hogy ezt ténylegesen milyen hangsúllyal írta aki írta, mert mint azt már mondtam, minden adat lehívható rólatok.

M: Azért talán érdemes ismét megjegyeznem, hogy ez nem egy nagy kunszt, én is le tudok hívni bárkiről bármit, az egészségi állapotától kezdve, az energiamintáin, gondolatain át, tényleg mindent, életekre visszamenőleg is. Persze ettől még békén hagyom az embereket, és csak annak pillantok bele az energiáiba, aki azt konkrétan kéri. Sokkal jobban kedvelem azt a módszert, hogy rávezessem arra, ő is képes mindezeket érzékelni, saját feladatait feltárni, és megoldani. Tele vannak az üzenetek efféle dolgokkal, persze bárkit kérdezek közületek, mindannyian azt mondjátok, hogy mindenki maga tudja megoldani a saját életét, így úgy vélem az elveink is egyeznek.

Térjünk most vissza a dualitáshoz, talán egy-két dolog tisztábban kirajzolódik, ha ezt átbeszéljük.

S: Rendben. A dualitást sokan a Sátán művének tartják, mert sok lény szerint ezzel az Isteni Egységet megtörte, és elrontott mindent. Sokat gondolkoztam ezen. Biztos, hogy egyáltalán létezik gonosz erő? Ha már a dualitásnál tartunk. Rengeteget kutakodtam ez ügyben, de végül nem leltem meg sehol a gonoszt. Miért? Azért, mert mint azt már kifejtetted, a Legfelsőbb Teremtő, Egy. És az is igaz, hogy az egész mindenség olyan, mint egy pont. De ezt ne fejtegessük, mert akit érdekel, keresse meg, leírtad. Addig, amíg úgy szemléled a világmindenséget, mint egyetlen pontot, amiben te is benne vagy, addig valóban nincs dualitás. Kíváncsi lennék, hányan vagytok képesek embertestvéreim erre, itt, a 3. dimenzióban. Csak azért, mert ezt még a fejlettebb 5. dimenziós tudatommal sem tudom sokáig így szemlélni. Inkább úgy mondanám, hogy gondolataim végén erre a megállapításra jutottam, azt kevésbé mondanám, hogy sikerül így szemlélnem a világmindenséget, benne önmagam. Én már tapasztaltam mi az a testetlenség, tudom, ti is, de én emlékszem is rá. Bármikor meg tudom csinálni, hogy energiává alakítom magam, sőt az is vagyok, de bármikor létre tudok hozni egy olyan testet, mint amilyen nektek is van. Azért van egy népemre jellemző megjelenésem, de igazából ez az 5. dimenzióban már abszolút lényegtelen. Ha akarom, kinézhetek úgy, mint egy amőba, vagy mint egy kavics. Mindezek ellenére, még így sem egyszerű azt érezni, hogy egy kiterjedéstelen aprócska pont még apróbb része vagyok. Tulajdonképpen nincs a kiterjedéstelen pontnak egy része sem, az csak egyedül létezik, vagy nem létezik? Létezik-e az, aminek nincs kiterjedése? Márpedig ez a Legfelsőbb Teremtő. Sosem kezdődött, sosem lesz vége. Ezzel a létező, vagy nem létező jelenséggel vagyunk mindannyian egyek és oszthatatlanok. Ez szerintem nagyon is világos.

Ebből kiindulva, kár azon morfondírozni, hogy ki mennyire fejlett, vagy sem. Mindannyian egyediek vagyunk, ennek az oszthatatlan, kiterjedéstelen, létezhetetlen nagy egésznek megannyi aspektusa, megannyi szemszöge, mindannyian egyediek, és különbözőek vagyunk, mindamellett, hogy egymással és a nagy Egésszel is egyek vagyunk, annak minden tudása elérhető számunkra. Hogy ezt valaki megosztja a társaival, vagy sem, az szerintem mindenkinek szíve joga. Hogy abból ki mit ért meg, már a befogadótól függ. Tudom, hogy ez az üzenet nem egyszerűen felfogható sokak számára, de ha beszélgetünk, hát beszélgessünk. A te felelősséged, hogy ezt meg is osztod a társaiddal.

M: Teljesen igazad van. Persze egyszerűbb lenne azt mondani, ami igaz is, hogy semmi kedvem hozzá, fáradt vagyok, és egyébként is mindenkiben benne vannak az információk, mit törődöm én azzal, hogy ki hogyan hívja elő magából. Úgyis a vége mindig csak az, hogy jön valami kritika, aminek megint nem látom semmi értelmét, mert ezek az írások inkább gondolkodásra valók, mintsem arra, hogy most jól megmondja nekem valaki a tutit. Szerinted érdekel engem, hogy ki mit gondol? Miért, érdekel valakit is, hogy én mit gondolok? Nem győzöm hangsúlyozni, hogy akinek van hozzá kedve, az használja ezeket az írásokat arra, hogy a benne foglalt információkon elgondolkozzon. Aztán mindenki arra jut, amire akar. Minden információ csak egy árnyalat a színskálán. Nem kötelező azt felhasználni, annyi árnyalata van megannyi színnek, hogy igazán van mód válogatni. Tudod, ez is olyan, mint ha valaki egy festményen azt kritizálná, hogy miért éppen azt az árnyalatú sárgát kente arra az egy icipici pontra a festő. Mert ha az illető festette volna, akkor ő egy másik árnyalatot használt volna. Ki gátolja meg, hogy ezt megtegye? Fesse meg a képet, ha szeretné, olyan színárnyalatokkal, ami neki tetszik. Úgy sem lehetséges, hogy mindenki szájízének megfeleljen.

Ilyenek ezek az üzenetek is. Akinek nem tetszenek, nem kell olvasni. Aki úgy érzi, jobban, tisztábban tud csatornázni, tegye meg. Ki gátolja ebben? Szerintem senkit senki és semmi nem gátolhat meg semmiben. Ha rám hallgat az emberiség, akkor mindenki azt teszi, amit szeretne. Az, hogy mindenki felelősséget vállal a tetteiért, az meg így működik. Ok és okozat. Ez ellen megint lehet tiltakozni, de minek? Megint csak azt tudom mondani, hogy higgyen mindenki abban, amiben csak szeretne. Persze tudom, az én felelősségem, hogy mindezt le is írom, ok és okozat, amit írok, arra lesz reakció. Nem is baj, mindenből lehet tanulni.

S: Ez az, ami a lényeg. Azon elgondolkoztál-e már, hogy honnan indul a dualitás?

M: Igen.

S: És, mire jutottál?

M: Arra, hogy amikor azt mondom, hogy a Legfelsőbb Teremtő egyszerre férfi és női jellegű energiákkal is rendelkezik, akkor az már maga a dualitás. Ha azt mondom teremtő és teremtett, akkor az már megint a dualitás. Miért nem akarunk mindent az egységben szemlélni?

S: Látod, ez egy olyan kérdés, amire egyszerűen lehet válaszolni. Azért, mert nem vagyunk rá képesek egy dimenzióban sem, huzamosabb ideig. Nincs is erre szükség. A Legfelsőbb teremtő az, aki így szemléli önmagát. Ő tudja, hogy minden egyes rezdülés csak egy kis gondolatfoszlány, hogy ezekből össze lehet rakni valami nagy és sokrétű álomszerű világot. Ez az a káprázat, illúzió, amiben mi is azt hisszük, hogy létezünk. Pedig mi sem létezünk, csak egy kis gondolata vagyunk a Legfelsőbb Teremtőnek. Nincs igazi létünk, hiszen Ő maga alkot minket, nem vagyunk különállóak, mint azt sokan hangsúlyozzák. Egyáltalán nem is létezünk. Annyi a funkciónk, hogy megismerhesse Önmagát, általunk a Teremtő. És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, hogy miért nincs gonosz. Mivel nincs más, mint a Legfelsőbb Teremtő, ezért nem létezhet gonosz, csak ha Ő maga a gonosz. De akkor meg jó nem létezhetne, csak akkor, ha Ő maga a jó. Akkor ez most hogyan van? Hát úgy, hogy igen csak színes a fantáziája kedves Teremtőnknek. Így azt is elképzelte, hogy mi van akkor, amikor Ő, aki a Legfőbb Jó, a Legfőbb Szeretet, a Legfőbb Fény, Önmaga alapjának legtávolabbi pontján van. Elképzelte, mi az a lehetséges legtávolabbi pont, amikor az Ő Fénye már szinte kialszik, amikor az Ő Jósága már szinte megszűnt, amikor az Ő Szeretete már szinte teljesen eloszlott. Vajon akkor mi történik? Az milyen lehet? Mivel olyan nincs, hogy Ő nincs, még akkor sem, ha létezése pontszerűsége miatt kérdéses, de mivel meghatároztuk, mégis csak létezik, szóval olyan nincs, hogy nincs, tehát csakis olyan lehet, hogy végtelenül alacsony szinten, rezgésen létezzen, de mégiscsak létezzen. Így hát azt sem tudhatjuk meg soha, milyen az, amikor abszolút a sötétség, mert olyan sincs, csak a fénynek egy alacsony rezgése miatt van az az illúziónk, hogy sötétben vagyunk. De itt van egy érdekes dolog még, hogy a saját rezgésünkhöz képest túl erős rezgésű fényt is sötétnek látjuk, mert egyszerűen képtelenek vagyunk érzékelni azt. Még a tudósaitok is rájöttek erre. Ez a magas energiájú, magas rezgésű fény, a sötét energia. Tulajdonképpen jól gondoltad, olyan, mintha negatívban látnánk az Univerzumot. Igazából a fényes csillagok sötét, alacsony rezgésű energiapontok, egy hatalmas, magasan rezgő, ellenben számunkra már érzékelhetetlenül erős fényben.

Visszakanyarodva azon az úton, aminek sem kezdete nincs, sem vége, ami a mozgás nélküli utazás, mert olyan elmozdulást tettünk, ami egy kiterjedésen belüli pontban történt, most már gondolom mindenki számár világos, és érthető, hogy mi a dualitás. Azért összefoglalom még egyszer. Abban a pillanatban, hogy kilépsz az egy, kiterjedés nélküli pont szemléletből, már beléptél a dualitás világába. Egy olyan világba, ahol igazán semmi sem valódi, sem te, sem én, sem mi – semmi - . Érted igaz?

M: Értem. Tehát akkor ennek fényében tekintsek az olyan kritikára, ami arra hívja fel a figyelmem, hogy duálisak az üzeneteim.

S: Pontosan. Mégis, milyenek lehetnének? Te csupán azt a mennyiségű szeretetet vagy képes közvetíteni, ami te magad vagy, ahol a te tudati fejlettséged tart. És természeten, csak olyan tudatossági szintű üzeneteket is tudsz közvetíteni. Mondhatok én neked akármilyen magasröptű dolgot, te csak azt tudod megérteni belőle, ami neked szól. Így még érdekesebb, hogy nem mondok neked semmit szavakkal, hanem, mivel mi metakommunikálunk, vagyis telepatikus kapcsolatban állunk, csupán egy komplex érzés-képhalmazt kapsz, amit a te tudatod bont le szavakra. Persze mit várhatunk egy olyan szegényes nyelvtől, amilyen bármely 3. dimenziós nyelv? Ez egy másik oka annak, hogy nem tud egy csatornázó sem tökéletesen átadni üzenetet. Alapból nyelvi korlátokba ütközünk.

Visszatérve a te tudatossági és szeretet-szintedre, ehhez ismét hozzátartozik, amiről már beszéltem. Az, akinek túl alacsony ez a te szinted, az nyilván tisztában lesz hiányosságaiddal, de aki olyan magas szinten van szeretetben és tudatosságban, hogy ezek az üzenetek sötétséget sugározzanak a számára, hidd el nekem, hogy nem fog kritizálni, csak tudomásul veszi, hogy ja, hát te itt tartasz, mindenki ott tart, ahol. Ahogyan te is csak mosolyogsz, amikor valakitől ilyen üzenetet olvasol. Aki ellenben jóval alacsonyabb szinten áll szeretetben és tudatosságban, megint csak sötétnek fogja érezni üzeneteidet, mert a megértésükhöz szükséges tudati és szeretetszint még túl magas a számára, és ahogy fentebb már megbeszéltük, sötétnek látjuk mi is az univerzumot, de nem azért, mert az valóban sötét. Innen már több kritikát kaphatsz. De megfigyelhetted, hogy még Jézusra is kígyót-békát köptek, meg még meg is ölették, de nem azért, mert annyira gonosz és sötét volt, hanem azért, mert sötétnek látták őt a tudatosságban fejletlen emberek.

M: Aranyos vagy, de azért talán ne hasonlítgass engem Jézushoz.

S: Miért talán különbözöl tőle? Ha bármelyikőtök úgy érzi, hogy különbözik Jézustól, akkor, amit elmondtam, számára abszolút nem volt érthető. Te mit gondolsz?

M: Hogy mind egyek vagyunk, sőt nem létezik semmi más csak az Egy. Hívhatjuk Legfelsőbb Teremtőnek…

Forrás: www.uzenetekazeterbol.blogspot.com

45. Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 14.

Önismeret, avagy hogyan mérhetjük fel, hol tartunk a fejlődés útján

Sokakban felmerül, hogy vajon hol tartanak a fejlődés útján? Próbálják magukat másokkal összehasonlítani, náluk fejlettebbnek gondoltakat megkérdezni.

Talán másképp kellene ezt a kérdést megközelíteni. Például mindent megteszek-e annak érdekében, hogy fejlődjek? Ehhez viszont kellő őszinteség is kell saját magunkkal szemben. Mert másokat simán becsaphatunk, játszhatunk szerepjátékot másoknak mutatva amit szeretnénk, hogy higgyenek rólunk. Ám ha a tükör elé állunk, és a saját szemünkbe nézve próbáljuk elhitetni, hogy mit teszünk illetve nem teszünk, ez már nem is olyan könnyű ugye. Bár vannak olyan emberek, hogy annyit mondogatják a hazugságot maguknak és másoknak, hogy egy idő után még saját tudatuk is igazságként fogja fel azt, mutatva mély meggyőződéssel. Egyszer viszont el kell számolni tetteink és tétlenségünk valódi történéseivel, okozott következményekkel, legkésőbb halálunkkor. Akkor sem más fog minket elszámoltatni, hanem saját magunk, és azon a létsíkon nem tudjuk magunkat becsapni.

A következő kérdésekkel képet kaphatunk saját magunkról, persze amennyiben őszinte a válasz, főleg tükör előtt. A kérdések irányultsága minden ember alapfeladatai köré csoportosulnak, senki nem mondhatja, hogy egyik vagy másik nem vonatkozik rá. Ez viszonyunk a környezetünkhöz, a természethez, embertársainkhoz, önmagunkhoz, mennyire vagyunk tudatosak. A tudatosság azt jelenti, hogy minden pillanatban, vagy a lehető legtöbb pillanatban (már ez sem könnyű) figyelek önmagamra és környezetemre, tetteimre gondolatban, szavakban és egyéb fizikai cselekvésben.

• Odafigyelek-e, hogy ne pazaroljam az amúgy is korlátozottan előforduló erőforrásokat akár a munkahelyemen, akár otthon? Például áram, víz. Úgy néz-e ki a lakás mint a karácsonyfa, mindenhol kivilágítva, ha kell ha nem , vagy csak ott világít a lámpa ahol kell. Erre nevelem-e a gyerekeimet?

• Mindig a hulladékgyűjtőbe teszem-e a szemetet, vagy hacsak néha is eldobom az utcán, vagy más területén? Erre nevelem-e a gyerekeimet?

• A természetben kirándulva eldobom-e a szemetet, vagy felveszem-e ha leesik és elteszem, és kidobom egy hulladékgyűjtőben? Erre nevelem-e a gyerekeimet?

·        Szelektíven gyűjtöm-e a hulladékot? Ha nincs is környezetünkbe szelektív gyűjtő, megkeresem-e a megoldást erre? Például összegyűjteni zsákba, azután ha úgyis olyan helyre megyünk kocsival, vagy gyalog elviszem-e a szelektív hulladékgyűjtőig? Egy buszon láttam kiírva, de nagyon találó. „intelligens ember nem szemetel, a többinek pedig tilos”. Az is jelzi az intelligenciaszintet, mikor látok út mentén, meg erdőben kidobott rossz bútort, háztartási gépet. Pedig ugyanannyi, vagy kevesebb úttal, a szelektív gyűjtő szigetek ingyen befogadják. Ahol nincs, ott pedig van lomtalanítás. Csakazértis?…Erre nevelem-e a gyerekeimet?

• Akinek gépkocsija van, vajon tényleg csak akkor használom, amikor indokolt, és nem megoldható tömegközlekedéssel? Száguldozok-e a kocsival, megmutatva, hogy én vagyok a valaki, vagy betartom a sebességkorlátozást? Többletfogyasztás, többlet környezetszennyezés. Az előny legtöbbször pedig csak pár perc. Veszélyeztetem-e közlekedésem során akár száguldozásommal, veszélyes előzéseimmel stb. a többi közlekedő testi épségét, életét?

• Élelmiszervásárlás. Odafigyelek-e, hogy lehetőleg legkevesebb méreganyagot tartalmazó élelmiszert vásárlok-e? Rááldozok pár forint többletet, hogy inkább erre költsem, ne gyógyszerre, ami szintén méreg? Akinek van kertes háza, udvara, termel-e magának, amire lehetősége van, permet és vegyszermentes élelmiszert, vagy inkább befüvesíti, mert azzal kevesebb munka van? A gyerekemnek engedek-e kizárólag mesterséges anyagokból készült nasit, pl. gumicukrot enni vagy sem?

• Aki élelmiszertermeléssel foglakozik műtrágyát használ, vagy természetes trágyát? Megkeresi-e a vegyszerhasználat kiváltására a lehetőségeket? A traktorból hadd szivárogjon az olaj, vagy megjavítja?

• Tisztítószerek. Megveszem-e a pl a tízkilós mosóport, ami 95%-ban szennyező anyagot tartalmaz, vagy veszek koncentrátumot, biológiaialag lebomlót, ugyanannyi hatóanyaggal. Ecettel vízkövezek, ami lebomlik, vagy mesterséges savas szerekkel. Lehet, hogy kicsit gyakrabban kell vízkövezni, de legalább nem szennyezzük a környezetet.

És lehetne még sorolni. Tudatosság…

Azáltal, hogy odafigyelünk, mit pazarolunk, vagy spórolunk, nemcsak a saját pénztárcánknak teszünk jót, hanem a korlátozottan rendelkezésre álló energiaforrásokkal is spórolunk, nem kell annyi fát kivágni, kőolajszármazékokkal és termékekkel szennyezni a Földet. Jó kifogás, hogy amit tehetünk, az csak töredéke a nagy egésznek. Persze, de sok kicsi összeadódik. És bármi kicsit is teszünk, saját fejlődésünknek is teret engedünk. A nemtörődömség, a „csakazértis majd én megmutatom, hogy nekem nem számít semmi és senki” nem éppen a fény és a szeretet útja, nem szolgálja a fejlődést.

Sokan legyintenek ezekre, gondolván ez nem számít bele a fejlődésükbe. A belső hozzáállás számít mind fizikai, mind szellemi tevékenységünknek. A látszat tevékenység sem befolyásol, nem számít fejlődésnek, legfeljebb annak első kis lépcsőfokának. Belső meggyőződésből tesszük, vagy azért, mert ez az „elvárás”?

Sok, magát „mesternek”, tanítónak, magát fejlett embernek tartót látok ezzel a látszat hozzáállással. Azután meg csodálkoznak, hogy mindig nagyon sok „külső” negatív eseményben van részük.

·        Hogyan viszonyulunk embertárainkhoz? Tudunk-e szeretettel nézni mindenkire. Tévedés ne essék, nem az emberek megnyilvánulásaira, viselkedésükre kellene szeretettel nézni, hanem a mindenkiben fellelhető isteni szikrára, ami minden értelmes lény „alapköve” sajátja. Elfogadjuk-e őket olyannak amilyenek, belátva, hogy ők a tapasztalati, fejlődési útjukon ott tartanak éppen, ahol vannak?

·        Meg akarjuk-e változtatni embertársainkat, vagy az információt átadva hagyjuk szabad akaratuk gyakorlásában, hogy akarnak-e fejlődni, vagy sem?

·        Van-e kellő önkritikánk, beismerve, és ha mód van rá bocsánatot kérve, amennyiben hibáztunk?

·        A kéregető hajléktalannak élelmet adunk, vagy pénzt, hogy alkoholra, és cigarettára költse? Mivel járulunk hozzá jobban, hogy kimásszon a gödörből? Vagy esetleg akinek módja van rá munkát ajánlj-e neki, mégha alkalmi jellegű is?

·        Amennyiben úgy érezzük, párkapcsolatunk, munkahelyünk nem megfelelő számunkra, megvizsgáltuk-e, és mindent megtettünk-e magunk részéről, hogy megoldjuk a problémát? Amennyiben igen, és még mindig úgy érezzük, váltanunk kellene, megtesszük-e, vagy kényelemből, megszokásból, félve az ismeretlentől maradunk-e? 

·        Milyen példát mutatunk gyermekeinknek? Megteszünk-e mindent fejlődésük érdekében? Neveljük-e őket, felelősséggel felkészítve az útjukra, vagy „úgysem bírok vele, kényelmesebb ráhagynom mindent”, sorsukra hagyjuk őket?

·        Tiszteljük-e a természetet, növényeket, állatokat tudva, hogy azok is a Teremtő megnyilvánulásai?

·        Tiszteljük-e önmagunkat annyira, hogy mindent megteszünk fejlődésünkért?

·        Eljárogatunk mindenféle tanfolyamra, előadásokra, rendezvényekre látszattevékenységként, hogy mi teszünk a fejlődésünkért, vagy ténylegesen megtesszük, amit kell?

·        Belső intuíció és gondolkodás vezet utunkon, vagy követünk-e valamilyen módszert, földönkívüli üzeneteket, útmutatást vakon szinte vallást csinálva belőle?

·        Elsősorban magunkkal foglalkozunk, tudatosodunk, vagy mások segítésével foglakozunk-e saját magunk helyett? Nem másokon kell változtatni, hanem saját magunkon.

·        Elgondolkodunk-e a számunkra kellemetlen, negatív eseményeket követően, betegségünk, balesetünk esetén hogy miért e figyelmeztetések? Mit tettünk gondoltunk olyat, amit nem kellett volna? Mit nem tettünk meg? Mihez nem éppen szeretetteljes, elfogadó a hozzáállásunk?

·        Vállaljuk-e a felelősséget tetteinkért, tétlenségünkért, szándékainkért, gondolatainkért?

És még sorolhatnánk a kérdéseket, mindig a belső hozzáállás a lényeg, és hogy végiggondoljuk, kinek (magunknak, családtagjainknak, embertársainknak, Földanyának, természetnek stb.), mit okozunk tetteinkkel, gondolatainkkal, szándékainkkal.

Minél több kérdésre őszinte igen a válasz, annál többet megtanultunk, megoldottunk életünkben a tapasztalati és fejlődési utunkon.

Egy nagyon jó iránymutató ima:

 „Adj Uram erőt ahhoz, hogy változtassak, amin tudok,

Adj Uram erőt ahhoz, hogy elviseljem, amin nem tudok,

És bölcsességet, hogy a kettőt meg tudjam különböztetni egymástól.”

A félreértések elkerülése végett, a „változtatok” nem a másik emberen való változtatást jelenti, hanem belső hozzáállásunkon. És nem magamat elviselve, mert magunkon tudunk változtatni, hanem másokat és a körülményeket elviselve, ha már nincs pillanatnyilag más lehetőségünk. Például ha nem tudok jelenleg munkahelyet változtatni.

Remélem tudtunk némi elgondolkodnivalót adni mindenkinek, és sok sikert kívánunk az út folytatásához!

Töltsön el a szeretet fénye, és világítsa meg utadat!

44. Kiegészítés a „Látók és csatornázók”-hoz

Néha a „csatornázók” megkérdezik a „forrásuktól, mi az oka pl: a földrengéseknek, viharoknak, a Sandy hurrikánnak stb. Azután jön az okos válasz, ez nem az emberek miatt van, hanem szükséges az átalakuláshoz. De miért szükségesek ezek a átalakítások? Ezek mind-mind az okozat. Minden tettnek, gondolatnak, szándéknak következménye van. Ezt kapják pl a Sandy hurrikánnal éppen Amerikában, és persze nem véletlen semmilyen szélsőséges időjárás vagy katasztrófa a világ többi részén sem.

Az elferdített, kreált ki tudja kit csatornáz, de korántsem biztos az, akit hisznek, hogy csatornáznak üzenetek  egyik fő ismertetőjegye, hogy a tartalma szerint nem az emberek felelőssége, ami történik ilyen például a katasztrófa is. Másik, hogy segítsenek másokon. Csináljanak világméretű meditációkat, persze ezzel beleavatkoznak Földanya energetikájába. Meg persze jönnek a földönkívüliek és megteszik helyettünk…

Ám a lényeg, hogy az emberek elsősorban saját maguk tegyenek a saját fejlődésükért, ne csak szavakkal, hanem bizonyítsák is be, hogy tényleg fejlődnek, az már valahogy mindig kimarad.

Aki napi szinten bizonyítja, hogy vigyáz a környezetére, a természetre, szeretetettel fordul embertársai felé akkor is, ha pl.: nem éppen kedvesek vele és sorolhatnám, akkor mondhatja el magáról bárki, hogy a fény és a szeretet útján jár, és igyekszik fejlődni…

43. Fénykereszt és Lejegyző üzenetei 13.

 

Látók és csatornázók

Látók

Manapság divat „látónak” lenni, látóhoz járni. Akik hozzájuk járnak, úgy gondolják, hogy majd a látók megmondják, hogy oldja meg a hozzáforduló anélkül az életét, hogy bármit kelljen tennie...

Először nézzük meg a kérdezők szempontjából.

A kérdésfeltevéssel, a kérdező belső hozzáállásával eldől minden, milyen eredmény valószínű a „válaszok” után. A kérdések többsége arra irányul, hogy mi fog történni?

Miért ilyen velem a pl.: párom, munkatársam stb. Persze a következő gondolat, min kellene változtatni másoknak, hogy a kérdező jól érezze magát. Hát ez a hozzáállás mindenhová vezet, de nem a fejlődéshez. Mindenki szabadsága addig tart, ahol a másiké elkezdődik. Lefordítva ezekre a szituációkra, nincs joga senkinek a másikat megváltoztatni, csak ha segítséget kér ebben, akkor is csak segítő tanácsadással.

Amin tudunk változtatni, az a saját hozzáállásunk. A saját boldogságunk nem máson múlik, csak kizárólag rajtunk. Mit tehetünk, ha már látóhoz fordulunk? A kérdés meghatározza a továbbfejlődés irányát. Előre vagy vissza… Ha azt kérdezzük, hogy mit tehetek annak érdekében, hogy változzon a helyzet? Máris tettünk egy lépést fejlődésünk irányába. Persze ez csak az első lépés, sok-sok továbbit is meg kell tenni. Csak egy dolog a fizikai szintű tett, ha ez is szükséges hozzá. A legfontosabb a saját hozzáállásunk megváltoztatása. Ezt tovább most nem boncolgatom, most a látónál volt a kérdés.

Nézzük meg a látó szemszögéből:

Minden „látó”, már aki tényleg lát, nagyon különböző mértékig látja a felsőbb, vagy másik világokat. Látónak azt nevezik, aki már nem csak a fizikai világot érzékeli, és pl.: belső vagy auralátással rendelkezik, „lát” belőle valamennyit. A többség csak a földi szintű "látás" birtokosai. Ez körülbelül az jelenti, hogy csak az aurából, emberi energiákból, vagy jobb esetben a kollektív tudatból tudnak információt kinyerni, a nagyobb, kozmikus összefüggéseket nem értik. A „látás” szintje egyénenként eltérő.

Vannak, akik ha egy kicsit többet érzékelnek a körülöttük lévő világból, mint a többség, kikiáltják magukat „látónak”, vendégeket fogadnak stb. Főleg ha a környezetükből páran emiatt „rajongással” fordulnak felé, hogy jéé, ő már „lát”.

Mivel a „látás” részleges is lehet, például csak aurát lát valaki, és abból nyer ki információkat, vagy csak a kollektív tudatot érzékeli, de a felmerült kérdés kicsit mélyebb értelmű, vagy magasabb dimenziókat, szinteket érintő témáról, előfordul, hogy a fantáziájukkal egészítik ki, amit nem látnak, láthatnak, vagy csak felületesen érzékelnek, színes képet adva a fizető vendégnek, vagy menőzve az ismerősök előtt. Kinek nem esne jól az elismerés. De ez lehet szándékos, vagy csak kellő információ hiánya saját korlátaikról. Előfordul, hogy a „látó” nem tudja lefordítani emberi nyelvre, amit érzékel, lát. Nagyon sok mindent nem is lehet leírni emberi szavakkal, mert nincs rá kifejezésünk, a még oly gazdag gyönyörű magyar nyelvünkben sem. Hallottam olyat, hogy a kérdező az „istenek bolygólyáról” jött. Jól hangzik, de nem fedi éppen a valóságot. Egyrészt nincs külön bolygó az istenségeknek. A bolygókat, csillagokat alkotó istenségek és a velük együtt dolgozó Társteremtők a 8.-9. dimenzió lakói. Ott már nincs fizikai bolygó. Gondolom azt érzékelte a látó, hogy valamelyik felsőbb dimenzióból jött az illető, azt már nem, hogy konkrétan honnan, esetleg csak annyit, hogy nagyon magas rezgésű helyről, és így fordította le, csak hát ez félrevezető több szempontból. Villogni lehet vele, csak az illetőnek egyrészt fensőbbségérzést adhat, azt gondolja, hogy ő már nagyon fejlett, pedig itt a földön megszületéskor a fátyol, amikor leereszkedik, az kevésbé befolyásol, hogy honnan jövünk. A fejlettségért meg kell dolgozni, amennyiben valaki speciális feladattal érkezett, még azt is el kell mellé végezni. Az előfordulhat, hogy ilyenkor képességeket hamarabb tud valaki használni, ha a feladatához szükséges. Ám a fő feladata mindenkinek ugyanaz. Rátalálni a fény és szeretet útjára, megtalálni a belső harmóniát, egyensúlyt, önmagával, a természettel és környezetével.   

Amennyiben a látó olyat érzékel, lát, kap információt, és látszólag nem illik a képbe, amit a kérdező vázol, célszerű a lehető legegyszerűbben elmondani, leírni, és legtöbbször a kérdező pontosan tudja, miről beszél a látó, és adott esetben válasz lehet pár kérdésére.

A látók felelőssége nagyon nagy, ha még úgy is gondolják, hogy nem, vagy nem veszik komolyan. Aki ilyen képességekkel bír, azért nagyobb, mert meggondolatlan megnyilvánulásaival, szándékos túlzásokkal, „megszínesítéssel” hátráltathatja a többi embertársa fejlődését, beavatkozhat mások sorsába kérés és engedély nélkül. Nagyon fontos, hogy a kérdésre válaszoljon, és azt is csak megfontoltan. Itt a kérdésfeltevés számíthat segítségkérésnek. A több információ már beavatkozás. A tett és következmény a látókra is vonatkozik, és ilyen esetekben elég komoly a visszacsatolás, a következménye a beavatkozásnak, félrevezetésnek. Az sem ártana, ha minden látó tisztában lenne saját képességei korlátaival, és azon belül tevékenykednének. Ha már saját magukat nem is nézik, legalább embertársaiknak ne okozzanak kárt. Aki kellő körültekintéssel, a „be nem avatkozás” szabályának figyelembevételével teszi a dolgát, nagyot tud lendíteni mások fejlődésén, persze ha az illetők saját maguk is megteszik, amit kell. És nem tudják le a magukért tevést azzal, hogy elmentek segítségért valakihez.

A „be nem avatkozás”:

Ez sok esetben nem egyértelmű, hogy mit takar. Ok-okozat összefüggéseinél, amennyiben lehetséges, inkább vezessük rá a segítséget kérőt a válasz megtalálására, mint készen adjuk át neki. Ha önmaga jön rá, sokkal jobban elfogadja mindenki, mintha egy „kívülálló” mondja meg. A jövőről szóló információk átadása is nagy felelősség, nagyon hamar beleeshetnek a beavatkozás kategóriába. Több jóstól, látótól  hallom, hogy ez meg az fog történni, konkrétan. Leginkább előfordul, hogy balesetről, betegségről, avagy halálról szólnak. Ez nagyon durva beavatkozás. Főleg azért, mert a jövő állandóan változik, főleg a mai időkben. Nem kell önbeteljesítő, vagy rettegést, félelmet előidéző információt átadni. Már egy gondolat is megváltoztathatja a jövőt. Inkább célszerű felvázolni több utat előtte, irányt mutatva, hogy ha arra megy valószínű az fog történni, ha meg erre, akkor valószínű ez fog történni, stb lehetőleg több utat felvázolva. Azután majd ő döntse el merre akar menni. A nem döntés is egy út következményekkel.

Spirituális és természetgyógyászok előszeretettel elkövetett beavatkozása, hogy úgy „meggyógyítják” a pácienst, hogy az még nem tanulta meg a leckét, amiért az adott betegség kialakult. Ezzel kétféle következmény a valószínű. Egyrészt a „gyógyító” is viseli beavatkozása következményeit, például betegség, baleset, tönkremegy valamelyik háztartási eszköz, autó, vagy anyagi veszteség stb. Másrészt a páciens vagy visszaesik még jobban, vagy másik betegsége lesz, vagy egyéb módon szembesül a megoldandó problémával. Egész addig, amíg a problémával küzdő ember nem hajlandó tenni saját magáért, változtatni saját hozzáállásán, csak maximum tünetenyhítéssel segíthetünk rajta, és információkkal a megoldási lehetőségekről. Persze itt is a legjobb, ha inkább rávezetjük, mint elmondjuk.

Azon még azért érdemes elgondolkodni, ha a „tisztánlátó” dohányzik. A dohányzás azt tükrözi, hogy az illető nem akar szembenézni feladataival, problémáival, nem akarja azokat élesen, tisztán látni, tompítja a képet, érzékelést… Akkor hogyan fogja látni, amit mi kérdezünk tőle? Milyen példát mutat másoknak? Biztos az a követendő út, amit egy dohányos látó mond?…

Az intuíciónkon kívül, ami megtévesztő is lehet, mert vágyaink, érzelmeink befolyásolják a „belső” hangunkat, legyen mindenki körültekintő, gondolkodjon, mielőtt eldönti, hogy kihez, és milyen kérdésekkel megy…

Csatornázók:

Hát ez is egy érdekes témakör. A másik divat manapság „csatornázni” égi személyeket, földönkívülieket, angyalokat stb. és ezeknek az üzeneteknek továbbítása.

Gyakorlással lehet "erőltetni", ám ez sokszor tévútra vezet. Akinek ez sorsfeladata, annak könnyebben megy, mint másnak. Ha annyit elér valaki, hogy tud gondolati úton kommunikálni szellemi kísérőivel, belső mesterével, esetleg felsőbb énjével, az már nagyon jó, hatalmas fejlődést lehet ezzel elérni. Amikor kellően tisztán tudja venni az információkat, és rájön, mire kell figyelni, jobban el tudja fogadni felsőbb lények mondandóját is anélkül, hogy azt hinné, hogy a fantáziája játszik vele. Nagyon körültekintően kell nézni, elfogadni a "túloldalról" jövő információkat, mert ártó szándékú lények könnyen megtéveszthetnek bárkit. És a legfontosabb, hogy ebben is van teszt, vizsga, a fejlődés, a tudatosodás útján, hogy gondolkodás, kellő körültekintés nélkül teszi valaki, a legnagyobb téveszméket szinte szent iratként leírva, vagy odafigyelve, tudatosan több oldalról megvizsgálva, nehogy félrevezessen bárkit akaratlanul is. 

A neten fellelhető "csatornázók " nagy többsége nem csatornáz. Csak azt hiszik. Érzékenységüknél fogva néhány kósza információt elcsípnek, kezdődő telepatikus képességeik segítségével érzékelnek más lények gondolataiból néhányat, esetleg neveket is, és körítenek belőle egy szép mesét, súlyos tévedésekkel, félrevezetéssel, azután csodálkozik a "követő", hogy nem megy semmire a kapott tudással, adott esetben hozzásegítheti, hogy nem épp a fejlődés útján járjon, hanem visszafelé. Azután, a név tulajdonosa meg a fejét fogja, hogy mit adnak az ő szájába. Több ilyennel is találkoztunk. És szinte vallás alakul ki egy-egy csatornázó körül. Úgyhogy ez nagy felelősség is, nagyobb, mint bárki gondolná. A legtöbbel az a gond, hogy nem arra ösztönöz, hogy tegyél magadért, fejlődésedért, hanem majd jön valaki, és megment, segít a felemelkedésben, átadja a technológiát, épít gátakat stb. pl. a földönkívüliek. Előfordul, hogy felemelkedett mestereket vagy arkangyalokat „csatornáznak”.

St. Germaint például előszeretettel közvetítik, igaz ő azt mondja, hogy nem ad át üzeneteket az embereknek, és nincs is feladata a Földön az átmeneti időszakban, egyelőre későbbre sem tervezi… Mihály arkangyalt is megkérdeztük, olyanokat ő sem mondott, amit a „szájába” adnak… Salusáról azt állítják szíriuszi, pedig többször kihangsúlyozta, hogy nem az, és akik annak tartják, azoknak sosem mondott semmit, és még sorolhatnám… 

Van, aki úgy ad át néha tiszta információt, hogy egy földönkívülit jelöl meg forrásként. Ez sem épp a szeretet útja, mert hazugsággal kezdi az üzenetet. Legalább annyi fáradságot vegyen véleményem szerint az író, hogy egy fantázia, vagy „művész”-nevet találjon ki magának.

A sok, ”csatornázásokat” közvetítő blogokat létrehozók felelőssége sem kisebb, amennyiben félrevezető, hamis információkat továbbítanak, egymástól átvéve. A tettei következményeivel mindenkinek számolnia kell. A jó szándék jó kifogás lehet, de amint mondani szokták, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. A sokadik üzenetet közvetítőnek is van felelőssége, nem is kicsi, a téves, félrevezető információtovábbításban. Tapasztalat az, hogy amikor megpróbálom felvilágosítani, tájékoztatni a blog üzemeltetőjét, és az olvasókat a téves információkról, átadva a helyeset, azt írják, hogy az eredeti üzenetnek milyen jó volt az energetikája, és az enyémnek meg negatív. Persze, ha a csatornázóban a jó szándék az erősebb, csak felelőtlen, csak nem éppen körültekintő, és a forrás is beburkolja szeretettel az üzenetet, jó energiákat éreznek belőle, aki nem akar, vagy tud mélyebbre látni benne, és nem látják az esetleges ártó szándékot. A rossz érzést pedig az kelti, hogy arról tájékoztatja az olvasót az üzenet, hogy tegyél magadért, gondolkodj is, ne csak birka módon kövess bármilyen tetszetős információt. Ez persze nem tetszik azoknak, akik mástól várják a problémáik, feladataik megoldását, míg ők ölbe tett kézzel várják a megváltást. A szembesítés nem szokott kellemes érzéssel eltölteni senkit. A belső érzés elnyomja az információból áradó szeretetet. Előfordul, hogy nem lehet hozzászólásokat írni, véleményt a „csatornázott” üzenetekhez. Esetleg kitörlik, vagy fel sem engedik tölteni, a blog tulajdonosára nem éppen jó fényt vető, és a csatornázott üzenet súlyos tévedéseire figyelmet felhívó hozzászólásokat. Ezek mutatják, hogy mennyire vállalják a felelősséget tetteikért. Mert ugye érdekes, hogy aki tényleg a fény és a szeretet útján jár és tesz is valamit a fejlődéséért, nem mondja vagy írja ezt, hanem megköszöni a felvilágosítást. Ám szabad akarat van, mindenki azt fogad el és meg, amit akar. A felelősség mindenki sorsáért a saját kezében van, ha tetszik, ha nem. Azt sem „kell” elfogadni, amit írok, mondok. Mindenki nézzen körül magában, ott keresse a válaszokat, meg fogja találni a neki legidőszerűbbeket, legrászabottabbakat, ha elég mélyen keres, ahol az ego már legkevésbé tud beleszólni. Ott megtalálja a Legfelsőbb Teremtőt a legtisztább információkkal.

Az én feladatom a fény és a szeretet választásának lehetőségét biztosítani. Ennek egyik formája, a lehető legkorrektebb információ átadás. A továbbiakban mindenki szíve joga, arra megy, amerre akar, azt fogad el, amit akar, ám a felelősség saját sorsáért mindenkinek mindig él. Mindenki felelős azért, amit tett, vagy amit tenni elmulasztott.

42. Földanya üzenetei 6.

 

F: Azért szólok most hozzátok, kedves emberek, mert látom, hogy ahogyan közeledik december 21-e, egyre inkább elkezdtek kapkodni. Először is elmondanám, hogy nem lesz semmilyen óriási változás, most hihettek bármit, maja naptár ide, vagy oda. A korszakváltás meg fog történni, de mint már mondtam, nem fogunk együtt az 5. dimenzió magasságaiba emelkedni, hanem csupán a 4. dimenzióba, ahová nem kíséri az átmenetet olyan nagy váltás, mint eddig hittétek. Tudom, hogy sokan csak azért tesztek úgy, mint ha nagy erőkkel fejlődnétek, mert úgy gondoljátok, erőfeszítéseiteket valaki majd megjutalmazza. Sokkal fontosabb lenne, hogy ténylegesen, a fejlődésetek érdekében cselekedjetek, és ne abbéli félelmetekben, hogy majd lemaradtok valami nagy változásról. Ha igazat akarok szólni, akkor az álfejlődők így is lemaradnak, és az fog valamit is érni, az fog velem fejlődni, aki azért fejlődik, mert egyesülni vágyik az Egy Teremtővel, aki meg akarja ismerni igaz önvalóját. Ez egy olyan út, amit nem a félelem, hanem a szeretet motivál. Ez igazi fejlődés, nem csak látszat, ezért nem is csak látszattevékenység.

Látom, hogy a nagy izgalmatokban és félelmetekben megtesztek egy sor fölösleges dolgot, hiábavalóságot, hogy mutassátok magatoknak, embertársaitoknak, és nyilván nekem, meg Zilonnak, meg a Legfelsőbb Teremtőnek is, hogy annyira változni akartok. Erre csak azt tudom mondani, hogy nem elég akarni, tenni is kell érte, de ez nem azt jelenti, hogy mindenféle álságos dolgokkal töltitek az időtöket, mondjuk kétes tanfolyamokra jártok, tisztán látókhoz mentek tanácsért, akik annyira látnak tisztán, hogy veletek együtt vak vezet világtalant, meg egy halom pénzt áldoztok mindenféle asztrológusra, meg gyógyítóra. Ezek külsőségek, ez még mindig csak az akarás, nem az, hogy valóban is tesztek bármit. Ahhoz, hogy tegyetek, nem kell más, minthogy felmerülő problémáitokat megoldjátok, a szeretet sugározzon belőletek, és hassa át minden gondolatotokat, a szeretet itassa át szavaitokat, cselekedeteiteket. És az elfogadás. Sose mást akarjatok megváltoztatni, megváltani, csak magatokat. Ha bennetek rend lesz, akkor az a rend már kihat környezetetekre is. A változtatásokat csak magatokon eszközölhetitek, de ezt már nem tudom jobban és érthetőbben elmondani, értsétek meg végre.

Aztán látom azt, hogy bizony azért el-elgondolkoztok üzeneteimen, a Teremtő üzenetein is, és igyekeztek valóban magatokban megkeresni a válaszokat, kérdéseitekre. Látom, hogy ezek a kis energiacsomagok, ha magatokhoz veszitek őket, azért hatnak, ha tudtok róla, ha nem. És bizony érzékelhető, hogy saját akaratotok és fény felé törekvésetek végül meg is látszik energiarendszereitekben. Nem szeretném, ha azt gondolnátok, csak szapulni tudlak benneteket. Ez nem így van, mert ha látom az eredményt, azt bizony el is ismerem. És most látom, igaz, hogy lehet ezt erősebben is, de akkor is eredmény, és nagyon örülök. Benne van ebben az is, hogy bizony én magam is megoldottam néhány dolgot magamban, tudom, hogy nem egyszerű sokszor a változás, hogy az igazságot felismerni sokszor fáj, a szembesülés kellemetlen, de onnan lehet elindulni egy szebb jövő irányába. Én is fejlődök, nekem sem könnyű, hiába gondoljátok azt, hogy mert nekem ez csak egy mozdulat. Tévedtek, ugyanúgy megszenvedek minden egyes apró momentummal, mint ti. Azt is tudom, hogy mindenkinek a saját baja a legnagyobb, így gondolhatjátok, hogy nekem sincs könnyű dolgom. De akkor is dolgozok magamon, és nem engedem, hogy bárki eltérítsen. Igen, előfordul, hogy kérek segítséget, de az igazi választ magamban keresem, és a megoldást én magam teszem meg, nem más. Nekem is van olyan, hogy nehezebben megy, de most végre igazán haladok. Érzitek is, vannak földrengések, katasztrófák, de az én változásom ezzel jár. Nem is olyan különböző ez, ha belegondoltok, a ti változásaitok is képesek nem kis vihart kavarni a környezetetekben. Vannak olyanok, akik ezeket a viharokat legalább olyan súlyos lelki nehézségnek éli meg, mint amilyen súlyos fizikai károkat okoz egy-egy tornádó.

Ami még fontos lenne, hogy megértsétek, nem kéne a mágiát erőltetnetek. Számomra a mágia mindaz a beavatkozás, amit nem kért senki. Most gondolkodjatok el, hogy azzal, hogy mindenféle dimenziókapukat, meg térkapukat nyittok, mi történik. Meg azzal, hogy mindenféle energiát aktiváltok bennem. Kértem? Nem! Ez egyéni kezdeményezésetek, de ha valaki azt mondja kértem, akkor közlöm, hogy ilyet már hónapok óta nem kértem, akkor is olyanokhoz fordultam, akik értenek ehhez, és akkor sem dimenzió- és térkapuk nyitogatását kértem. Olyan energetikai változtatásokat kértem, amik előnyösen befolyásolták fejlődésemet. És ami lényeges, olyanoktól, akik értenek hozzá. Ők nem verték nagydobra olyan formán, hogy bevonjanak mindenkit, akinek csak kedve van ilyenhez, mert felelősséget vállaltak tetteikért, így szépen a tanácsaim, és a Legfelsőbb Teremtő tanácsai alapján jártak el, anélkül, hogy engedtek volna bárkit is belekontárkodni ebbe a folyamatba. De mint mondtam, már ezek az idők elmúltak, most nem kérek tőlük ilyesmit, mástól meg aztán pláne nem.

El sem tudjátok képzelni, hogy mennyi gondot okoztok ezekkel a tér- és dimenziókapukkal. Nem tudjátok, hogy milyen irányokba nyílnak. Bezárni őket nem vagytok képesek, sőt senki sem, mert szabad akaratotokból nyitottátok, ki tudja hány ember energiája és akarata nyomán. Mivel ezt vállaltátok, így rátok terhelődik majd a felelősség, de engem is visszahúztok a fejlődésben, amit meg tényleg nem kértem. Megértem, hogy lassítani akarjátok a folyamatot, hogy több időt nyerjetek, tudom, hogy ez nem tudatos, mert tudatalatt teszitek, de teszitek, és bizony hatalmas károkat okoztok ezzel. Ezeken a kapukon, mint már mondtam, megannyi faj és lény jön be. Folyamatos támadásnak vagyok kitéve. A Fény Szövetsége pajzsként áll a támadók és közém, hogy védjen, de ezt sem lehet örökké csinálni, lenne más dolguk is, szintén rajtam, értem, a fejlődésem megkönnyítésére. De amíg ezek a támadások mennek, addig kénytelenek azzal foglalkozni, és nem jut a lényegre idejük. Kérlek benneteket, hogy hagyjatok fel ezekkel a tevékenységekkel, és forduljatok önmagatok irányába. Ha ezt megteszitek, és tesztek néhány lépést is előre a tudatosodás útján, akkor majd rájöttök, mennyi bajt okoztatok nekem ebben az időszakban.

Egyet azért a tudomásotokra hozok, hogy ha nehezen, úgy, ha könnyebben úgy, de meg fog változni minden rajtam. Nem egyszerre, mert annyira szeretlek titeket, hogy meg akarom adni maximálisan az esélyt mindannyiótoknak a fejlődésre, de akkor is meg fog történni a változásom, ami azzal fog járni, hogy a tudatosság irányába haladást fogják az energiáim előnyben részesíteni. Már most is látom, hogy a nagy kapunyitogatók mennyi gonddal, bajjal, betegséggel küzdenek, de ezt a fanatikusabbak úgy élik meg, hogy a gonosz erők próbálják megnyomorítani őket, holott csak felelőtlen tetteik következményeit élik meg. El kellene gondolkodni, hogy ha valaki valóban a fény és a szeretet útján jár, akkor miért vegyül a szép dolgok mellé annyi szenvedés, és fájdalom. Ez az út sok lemondással jár, de sokkal több áldással, mint bajjal. Van, aki ezen az úton jár, és többé sosem beteg, mert időben megoldja a kiváltó okot. Aki állandóan szenved, betegeskedik, nyomorog, az valamit nem csinál megfelelően. Ezt fontos lenne megértenetek, de ami a leglényegesebb, hogy magatokon változtassatok, és ne máson, vagy rajtam. Annyi mindent tudni szeretnétek, a múltról, a jövőről, csak éppen a jelennel, az „itt és most”-tal nem törődtök, holott a múltatok vezetett a jelenhez benneteket, és jelenetek határozza meg jövőtöket. Felelősség, kedves emberek. De minden cselekedetetekért vállaljátok is, ha tetszik, ha nem, ha elhiszitek, ha nem. Hát fejlődjetek ezek szerint.

Ha rajtam segíteni akartok, akkor tudatosodjatok, és magatokon dolgozzatok. Ne rajtam! Röviden ennyit gondoltam most üzenni nektek. Ha ebből nem értetetek, akkor természetesen erősebb figyelmeztetések fognak jönni, de ez az ok és okozat törvénye, ne gondoljátok, hogy én okozok nektek rosszat, azt ti okozzátok magatoknak a felelőtlenségetekkel, és tudatlanságotokkal. Remélem, együtt fejlődve jutunk egyre följebb és följebb, közelítve a végtelen Fényt, a Legfelsőbb Teremtőt!       

Forrás: www.uzenetekazeterbol.blogspot.com
 

41. A Legfelsőbb Teremtő üzenetei 6.

 

M: Teremtőm, úgy gondolom, hogy a többi ezer felmerülő kérdés közül egy nagyon fontosat emeljünk ki, ez pedig az, hogy fejtegetted a végtelenül táguló és szűkülő spirált, és elhangzott egy érdekes dolog, hogy van, ami kevesebb, mint egy, mégsem nulla. Erről szeretném, ha beszélnénk egy kicsit. Biztos vagyok benne, hogy aki ezt észreveszi, azt fogja gondolni, hogy hazugságokat írok le, miért is kéne elolvasnia, és értelmeznie innentől kezdve a leírtakat.

T: Jól van, legalább figyelsz. Ez egy egész filozófiai problémát vet fel, amit több oldalról is lehet szemlélni. Igaz, hogy valami nem lehet kevesebb, mint egy, mert bármekkora piciny részről is beszélünk, az akkor is egy picike rész. Matematikailag van csak értelme a törtszámok létezésének, igazából nincs olyan, hogy egy találkoztam egy negyed emberrel. Attól, hogy hiányzott az illető keze, vagy lába, még egy egész emberről van szó, vagy ha nem egész, akkor nem is létezik, vagy halott. Annak, hogy törtekben gondolkodjunk, még annyi értelme van, hogy feltételezünk egy egészet. Ha létezik egy egész, ami oszthatatlan, egységben van önmagával, egy teljességet alkot, akkor rólam beszélünk, összességemben, egységemben. Ami apró rész a nagy egészen belül van, azt már ki lehet fejezni törtszámokkal, hogy mondjuk az anyagi dimenziók alkotják a 3/5 részemet. És lehet így osztogatni, összesítgetni, vagy százalékos arányokat megállapítani. Ekkor azt látod, hogy a 0,00000000000000001 %-om is valami, ami több a nullánál. Matematikai értelemben van ennek értelme, mert feltételezi, hogy van valami, ami 100%, ami 1, egy egész, stb. Viszont nem feltételez 2-őt, vagy 3-at, csak ezt az egyet, amennyiben egy teljességről beszélünk, és azon belül annak részeiről.

Ellenben, értelmet nyerhet a 2, 3, 4 stb. is, ha a részek mennyiségét szemléljük, hogy azok nagyobb léptékű összefüggéseit kutassuk, szemléljük. Ez olyan, mint a mikrokozmosz a makrokozmoszon belül, vagy galaxis a galaxis-halmazon belül, vagy bolygó a galaxison belül. Tudjuk, hogy több kis rész alkotja a nagy egészt, így kis részekből lehet 2, 3, 4, 1, vagy milliárd, de nagy egészből csupán egy van.

A másik, amit érdemes figyelembe venni, hogy hiába állapítjuk meg, hogy a nagy egész 1/100000000 részéről beszélünk, vagy a 0,12333458458645868365 %-áról, az akkor is egy dolog marad, ami nem egyenlő nullával. Akkor is egy létező valami. Ettől ez még lehet egyszerre két dolog is, de minimum egy lesz. Ebben az összefüggésben nem létezik olyan, hogy kevesebb egynél. Akármennyire is belemerülsz az apró elemekbe, akkor is egyszerre egy apró elemet fogsz vizsgálni, minimum. Ha azt is bontod még kisebb részekre, akkor is egy valami kicsi részecskét fogsz elemezni. Így néz ez ki, két különböző szempontból.

Van aztán a dolgoknak más aspektusa is. Azt mondom, hogy te egészséges vagy. Ez mit is jelent pontosan? Jelentheti azt is, hogy éppen semmilyen betegség nem gyötör, de inkább azt jelentheti ebből a szempontból, hogy nincs benned a kórokozók akkora százaléka jelen, ami már tünetet is okoz. Ez orvosi aspektus. Ha elmész egy kivizsgálásra, akkor, mindenfélét megállapítanak, ami arra utal, hogy tele a szervezeted egy halom élősködővel, baktériummal, vírussal, meg minden ilyesmivel, csak éppen ezek jelenléte nem okoz olyan mértékű tünetetek, hogy azzal orvosilag már kezdeni kéne valamit. Ettől még hemzsegnek benned ezek a kis mikroorganizmusok, még az is lehet, hogy néha hullámzó kedélyállapotot idéz elő benned, vagy vannak enyhe, még igazi említést nem érdemlő tüneteid.

Az, hogy egészséges vagy, fizikai szempontból azt jelenti, hogy megvan az összes alkatrészed, ezek együtt is képesek működni, mindegyik kis alkatrészed dolgozik, megteszi, ami tőle elvárható, de legalábbis igyekszik annyira, hogy ne okozzon gondot a tested működése a mindennapi életedben.

Aztán vagy ennek egy spirituális vetülete is, hogy egységben vagy önmagaddal, vagyis velem. Na, itt szokott lenni a nagyobb gond. Ez bizony már problémákat vet fel, mert nem is akartok velem egységben lenni. Ezt azért mondom, értem, és, mit kérdezel, mert ezt látom. Ha nem ezt látnám, akkor semminemű problémád nem lehetne az életben, tudnád, hogy nincs halál, el is fogadnád, nem akarnál a környezetedre hatást gyakorolni, akkor elég lenne neked puszta létezésed, puszta létezésem. De az túl nyugis nektek, mondhatni unalmas, bár ezt azért nem mondanám. Igazából már az is nagy előrelépés lenne, ha magatokkal összhangba tudnátok kerülni. Persze ez az én kihagyásommal megint nem fog menni. Ha érzed, és tudod, hogy egy tökéletes, teljes egész vagy, ahogyan én is tudom ezt magamról, akkor képes vagy környezetedet formálni. Amíg azzal küzdesz, hogy a szomszédnéni beszólt reggel, és ez mennyire idegesít, hogy képzeli a vénasszony, hogy engem kritizál, akkor biztos, hogy nem vagy teljes egységben önmagaddal, mert aki egységben van önmagával, azt nem tudja megzavarni a szomszédnéni bármilyen megnyilvánulása. Az még csak nem is a szomszéd eszéhez fogja mérni és úgy lép rajta túl, mert az még mindig azt feltételezi, hogy nyugalmad tükörvizét megfodrozta a beszólás, hanem rezzenéstelen maradsz, mert magaddal egységet képezel, te önmagadban vagy egy teljes egész. Ezt bizony csak úgy tudod kivitelezni, ha megtalálsz engem önmagadban. Tudod, én teljesen egységben vagyok önmagammal. Elmondom neked, hogy mit érzek, amikor azt a rengeteg szellemileg fejletlen embert nézem, akitől neked feláll a hátadon a szőr, égnek áll a hajad, és hasonlók. Én pontosan tisztában vagyok vele, hogy minden úgy tökéletes bennem, ahogyan van. Engem egyáltalán nem érint meg, hogy valaki éppen megnyúzza a kishúgát. Egy, hogy tudom, ilyen nincs, ez csak illúzió, ami bennem van. Ez csak egy gondolat, ami átcikázott az elmémben. Aztán tudom azt is, hogy az örök változatlanságban ez nem változtat semmin. Elfogadom, hogy az alacsonyabb rezgésű szeretethullámok már csak ilyenek, ettől még ugyanolyan csodálatosak és tökéletesek, mint a magasabb rezgésszámú szeretethullámok. Semmi különbség nincs közöttük.

Amire te gondolsz most, az, hogy pedig dehogy nincs különbség. Igen, mert te ebből a szempontból még nem vagy teljesen egységben önmagaddal, és elhiszed, hogy létezik az az illúzió, amit átélsz, vagy látsz. Pedig mindez csak egy kósza gondolatod. Azért láthatod a fizikai „valóságban”, mert az elméd megteremti, de ettől még nem létezik, ettől még mindig csak egy illúzió, a te részed. Az, hogy ilyeneket látsz magad körül, egyszerűen arra utal, hogy azt hiszed, te az egységen kívül vagy, ki vagy belőle szakadva, ettől nem érzed magad teljesnek, egésznek, egészségesnek, így a gondolataid is betegek, ahogyan a világ is beteg, amit magad köré elképzelsz, kivetítesz. És mit érzel? Azt, hogy egy törtrész vagy, jobban mondva egy fél. Vagyis Félsz. Itt van az az érzés, ami kizárólag a szeretettel gyógyítható. Nincs rá semmilyen gyógyszer. Elnyomhatod magadban, hogy valami brutálisan törjön elő, például kegyetlenségben nyilvánuljon meg, vagy vakmerőségben. Erre egész tudományok vannak nálatok, hogy hogyan hozzák ki az emberekből a félelem segítségével a brutális vadállatot, vagy a teljesítményt, vagy azt, hogy engedelmes legyen, és megint sorolhatnám. Mindaddig rávehetők vagytok ezekre a hiábavalóságokra, amíg meg nem találtok engem önmagatokban, és végre egyensúlyba nem kerültök önmagatokkal és velem. Akkor végre ráeszmélnétek, hogy rajtatok kívül, azaz rajtam kívül, mert mi egyek vagyunk, nincs senki és semmi más, minden, amit ezen kívül érzékeltek, az csupán illúzió. Igazából gyönyörködtet, hogy milyen komplex illúziókat gyártotok magatoknak. Fantasztikusan színessé varázsoljátok ezzel a kozmoszt, az összes dimenzió megannyi univerzumát. Képesek vagytok olyan érdekes valóságokat teremteni magatoknak, hogy az tényleg izgalmas. Ehhez képest az, hogy csak élvezitek velem az egységet, tényleg eléggé unalmasnak hat. Bár megvan annak is a maga szépsége és csodája, és tulajdonképpen az utatok is oda vezet. Aztán megint kiáradtok, majd újra és újra visszatértek. Az az egészben a sajnálnivaló, bár ne higgyétek, hogy valakit is képes vagyok sajnálni, mert magamat, aki tökéletes vagyok, teljes egész, miért sajnálnám? Így egy részemet sem tudom sajnálni. Visszatérve erre, az egy érdekes dolog, hogy annyira csodás komplex világokat teremtetek magatoknak, hogy le a kalappal, és még csak észre sem veszitek, fel sem fogjátok, hogy tulajdonképpen mindez a ti saját teremtésetek. Azt hiszitek, hogy egy csomó ember, és UFÓ, meg mindenféle ismert és ismeretlen dolog alkotja a világegyetemet, az univerzumot, meg vannak dimenziók, meg van fejlődés, meg van mindenféle, meg istenek, meg bolygók, meg teremtők, meg angyalok, holott mindezeket csak magatoknak teremtitek, ezek mind illúziók, igazából semmi sem létezik, csak én. Ha ezt megértitek, akkor lesztek egyek önmagatokkal és velem egyaránt, és akkor majd büszkék is lehettek rá, hogy mennyire csodálatos teremtők vagytok. Hát ez a nagy egész összefüggése, azé nagy egészé, ami mindent áthat, ami mindent alkot.

Visszatérve az egy, a kevesebb, mint egy, de mégis több, mint nulla problematikához, ez is csak egy illúzió, amin az agyatokat tornáztathatjátok, ahelyett, hogy meglátnátok az Egy Igazságot. Ha akarjátok, még felvethetünk néhány ilyen elgondolkodtató, elemezhető dolgot. Ha mindent ügyesen elemeztek, végül hozzám juttok el, mert én vagyok a kezdet és a vég, az Alfa és az Omega: Α és az Ω, és mindez egyszerre, mert igazából nincs kezdet és vég, csak a létezés. Ez vagyok én. Amikor valaminek kezdete és vége van, az már a dualitás megteremtése, az már csak illúzió, a ti egyéni kis világotok sajátja. Igazán büszke vagyok minden részemre, mert minden részemet a saját képemre alkottam, minden részem teljes és tökéletes, és képes a teremtésre. És ahogyan a részeim világa egy illúzió, az is csak egy illúzió, hogy vannak részeim.       

Forrás: www.uzenetekazeterbol.blogspot.com

40. A Legfelsőbb Teremtő üzenetei 5.

 

T: Most vegyük kicsit át kedvenc témámat is, a halált. Milyen érdekes, hogy hisztek valami ilyesmiben. Úgy vélitek, hogy ahhoz, hogy megújuljatok, egy új fizikai testet kell létrehoznotok, azt is úgy, hogy egy másik fizikai testből jöjjön létre. Vagyis ahhoz, hogy új tudatossági szintre léphessetek, kénytelenek vagytok előbb meghalni, majd egy apától és egy anyától, az anyaméhből kipottyanni, ezzel biztosítva magatoknak a tiszta lapot, egy új kezdethez. Mennyire tévedtek, de ez is az illúzió része. Ezért is van a felejtés fátyla. Ez annyira illuzórikus gondolat, hogy akkor már miért ne férne bele az is, hogy újra és újra meg kelljen keresnetek magatokban engem, különben nem találjátok meg a kivezető utat, saját labirintusotokból. Ezt a labirintust ti építettétek magatoknak. Aztán, hogy izgalmas legyen a játék, még időbeli korlátot is állítotok magatoknak, hogy kb. 60-100 év alatt meg kell találnotok az egységet velem, vagy megint elölről kezdhetitek, egy újabb apró testben, és megint mindent elfeledtek, hogy teljesen tiszta legyen az a lap, ha már egyszer ez az egész azért van, hogy tiszta lappal indulhassatok megint a keresésnek. Így jutottatok el a karmához. Aztán, amikor végre meghaltok, kicsit többet visszaszereztek elfeledett tudatosságotokból, akkor aztán elemzitek, hogy mit rontottatok el, vagy mit csináltatok jól az elmúlt fizikai megtestesülésetek során, és még arra is vetemedtek, hogy nem elég a tiszta lap, de azért emlékeztetitek magatokat, hogy egy csomó mindent rosszul csináltatok, azt bizony ki kell javítanotok, mert gyötör titeket a bűntudat, hogy valamit nem csináltatok megfelelően. És kiderül, hogy magatokat is becsapjátok, mert nem is annyira tiszta az a lap.

A fizikai testetek egója természetesen alacsonyabb rezgésszámú, mint amikor nincs fizikai testetek, vagyis amikor épp a halálon túl vagytok, akkor fénytesteteket nem keményítitek kéreggé, tehát ahhoz kapcsolódik egy magasabb rezgésű egó. Ő az, aki értékel, akinek nem tetszik, hogy valamit rosszul csinált alacsonyabb rezgésű megtestesülése. Azért valahol bizarr, hogy ennyire szeretitek magatokat kínozni. Nem is értem miért, de biztos ez egy jó játék, ha ennyien játsszátok. Vagyis ezzel kapcsolatban az van, hogy van egy szellemetek, aki tudja, hogy velem egy és ugyanaz. Ez a szellem aztán úgy dönt, hogy kicsit alábbszáll a rezgéstartományban, mert kíváncsi, hogy ott mi található, milyen szabályok működnek. Ez a lélek, vagy a magasabb rezgésű egótok. Amikor szellemetek úgy dönt, hogy megnézi, alantabb mi van, akkor már ő is egy egó, mert valami rajtam kívüli dolog akar lenni. Megmutatja, hogy önálló, így alászáll. Így a választott alacsony rezgés és maga között létrehoz egy átmenetet, ez a lélek. Aztán innen már alá tud szállni akár egy egészen alacsony rezgésre is. Aztán azzal játszik, hogy egy alacsony rezgést hogyan lehet arra motiválni, hogy az emelkedő spirálkarra álljon. De ez egy óriási csapda, mert ilyet, mint mondtam, senkinek és semminek nincs joga megtenni.

Ezért van ez a rengeteg illúzió, mert a szellemetek próbálgatja magát, milyen a meggyőző ereje, hogyan tud magához felhúzni, hogyan tud átváltoztatni alacsony rezgést magasabbá. Igazából a lélek nem véletlenül átmenet a test és szellem között, mert már írtam, hogy ha két különböző rezgés közelíteni próbál egymáshoz, akkor létrejön egy közös nevező, na ez a lélek. Közvetít, próbálja összehangolni, egymáshoz közelíteni a két eltérő rezgésszámot. Persze mint mondtam, ez teljesen hiábavaló próbálkozás.

Viszont amikor az alacsonyabb rezgés ráeszmél, hogy egy velem, akkor egyesül a tudat, vagyis az alacsony rezgésű test, a lélek, vagyis a közös nevező, és a szellem, vagyis az elsődleges, magas rezgés, és nem csak összeadódnak, hanem valami többet hoznak létre, persze, mert én sokkal több vagyok, mint három szám összege, én végtelen vagyok, és velem egyesül olyankor az energia. Még itt is csodás utazás kezdődik, mert nem kell rögtön feloldódni bennem, az egyesülést meg lehet úgy is élni, hogy a szeretetspirál emelkedő karján haladjon felfele a részecske, így részesül végtelen tökéletességemből, mégis utazás az utazás, és megannyi élménnyel gazdagodik, miközben a magasabb és magasabb rezgésszámokat érinti. Minden egyes rezgésszám egy új világ, rengeteg aspektussal, rengeteg összefüggéssel. És mindig van valami, amiben lehet gyönyörködni.

A lényeg, hogy ha bárhol hatást akar kifejteni a részecske, akkor megszűnik megfigyelői posztja, és aktívvá válik, ezzel újabb és újabb illúziókat teremtve. Ez nem baj, sőt csodás, mert így ismerhető meg a sok különböző rezgésszám adta megannyi fantasztikus lehetőség. Amikor már a részecske kinézelődte magát, dönthet úgy, hogy megint emelkedik, akkor ismét közelebb kerül hozzám. Amit én tanácsolnék, hogy amikor aktívak vagytok, akkor is legyetek szemlélődők, így nem vesztitek el velem a kapcsolatot, egységben maradtok velem, és így lehet teljes élmény az utazás, ahol bejárjátok a nem létező távolság minden zegzugát, mindent érzékelhettek, ami van, és ami egyben nincs. Így tudtok teljes jogú társteremtőimmé válni.

Én is egyszerre vagyok aktív és passzív, a mozdulatlan mozgató, a teremtő, akit sosem teremtettek, és mégis mindig létezett. A kiterjedés nélküli pont, ami tartalmaz mindent. Én vagyok az, ami megnyilvánul és ami nem nyilvánul meg. Én vagyok a megnyilvánult megnyilvánulatlanság. Egyszerre vagyok minden, és semmi, de mégis valami, ezért a legegyszerűbb azt mondani: Vagyok aki Vagyok.

És mindannyian egyek vagyunk. Most már világos, hogy miért nem ér sokat, ha mindenféle gyógyítóhoz eljártok, mindenféle tanfolyamon részt vesztek ahelyett, hogy a velem való egységet keresnétek önmagatokban. Magatok hathattok magatokra, és senki más. És ti is csak úgy tudtok hatást gyakorolni önmagatokra, ha velem egyesültök. Csak ez az egy igazi hatás létezik, a többi illúzió.         

Forrás: www.uzenetekazeterbol.blogspot.com