Régóta tudjuk, hogy folyamatosan igyekeznek a lehető legjobban mérgezni az embereket és a természetet egyaránt. Csak nézzük meg amiket eszünk, hogy mennyi élelmiszeradalékot tartalmaz amit a boltok polcairól leveszünk. Vannak olyan élelmiszeradalékok, színezékek, állományjavítók, csomósodásgátlók, térfogatnövelők, antioxidánsok, amik rákot, vagy egyéb betegséget okoznak, az agyat károsítják. Vajon miért tesznek az élelmiszerekbe ennyi fura adalékot, ha tudják, hogy ezek ennyire károsak? A válasz kézenfekvő, direkt. Túlnépesedés van a világon… Ez csak egy ok, mert nem itt, hanem a fejlődő országokban van túlnépesedés. Egyszerűen próbálják az embereket minél betegebbé tenni, hogy aztán a gyógyszergyárak hálójába dobja, és az álorvostudomány kísérletező markába kerüljenek. Miért van az, hogy csak a testet gyógyítják? Az ősi kínai és egyéb ősi gyógyászatban a test csak másodlagos dolog volt. Miért van ez? Mert a test önmagától nem betegszik meg. Tele van a szervezetünk olyan rendszerekkel, amik arra vannak beállítva, hogy meggyógyítsanak minket. Erre épít mellesleg az orvostudomány is, hogy nyugodtan lehet kísérletezni az embereken, mert a testük igyekszik meggyógyítani még extrém nehézségek között is önmagát. Legyünk vele tisztában, hogy nem az segít, hogy elmegyünk minden csip-csup bajunkkal orvoshoz, és beszedünk rá egy rakás mérget, majd a mellékhatásokra szintén egy másik rakás mérget. Aki valóban gyógyulni szeretne, az nézzen sajátmagába, mi okozza nála a tünetegyüttest.
Visszatérve az ősi gyógymódokhoz, eleink azt állították, hogy ha a lelki egyensúly felborul, és amennyiben nem oldjuk meg a helyzetet, akkor figyelmeztetésképpen az energiaháztartásunk is felborul. Ekkor még csupán minden bajunk van, de testi tüneteink nincsenek. Aztán ha még mindig nem oldjuk meg a dolgainkat, kénytelen még erősebben jelezni a lelkünk, hogy igenis foglalkozni kell egy adott dologgal, feladattal, és nincs mit tenni, testi tünetet is eredményez, hogy vegyük észre, baj van. Ez a betegség, vagy baleset. És akkor mi elmegyünk orvoshoz, beszedünk egy halom mérget, jól elnyomjuk testünk jelzését, és boldogok vagyunk, hogy a vészjelző piros lámpát kikötöttük a rendszerből. De valóban meg is oldottuk ezzel a problémát? Vajon okos ötlet az, hogy mikor az autónk olajszintmérője jelez, egyszerűen kikötjük a lámpát? Ezzel megoldottuk az olajszint problémáját?
Mi megpróbálunk minél kevesebb méreggel élni mindennapjainkban, ha vannak is olyan tényezők, amiket nem tudunk kiiktatni életünkből. Tudjuk, hogy a népesség nagy százaléka nem tudja saját kis bio-gazdaságában megtermelni a friss zöldségeket, gyümölcsöket, de legalább gondoljuk végig, hogy biztosan be kell-e szednünk minden mérget, amit „gyógy”-szernek hívnak. Ezzel nem az orvosok ellen beszélünk, és sajnos a természetgyógyászok között is vannak kuruzslók. Azt mondjuk, hogy aki gyógyulni akar, találja meg saját belső egyensúlyát. Aki keres, az talál. Aki segítséget kér, annak segíteni is fognak. Persze nem kell mindent rögtön elhinni, érdemes magunkban megkeresni az igazságot. Aki nyitott önmagára, az előbb-utóbb meg fogja találni gyógyulása kulcsát. Mindig a tengely a szeretet. Önmagunk szeretetével, és elfogadásával kezdjük. Utána már majd képesek leszünk úgy szeretni felebarátainkat, mint önmagunkat. Amíg magunkat szidjuk, büntetjük, elutasítjuk, addig mit várunk, mit teszünk a környezetünkkel? Persze mindenki döntse el, mit szeretne. Aki egy szeretetteljes világban szeretne élni, megteheti. A változtatásokat önmagunkban kell elkezdeni, nem kell másokra várni.
És bizony mit is várhatunk a világtól, ha mi hajlandóak vagyunk mindent eltűrni, és mérgezni önmagunkat. Gondoljunk csak bele. Azt mondta Hermész Triszmegisztosz, hogy ami fent, az van lent is, ami kívül, az van belül is. Globális értelemben, láthatjuk, hogy az ember a Föld megrontójává állt elő. Mérgezzük a folyóinkat, a tavainkat, a tengereket, óceánokat, a szárazföldet. Erdőket irtunk, vegyszerekkel permetezzük a szúnyogokat, a növényeket, mindent mérgezünk. Vajon meddig tűri még a Föld, hogy ilyen lényeket hordjon a hátán? Vajon meddig tűrjük mi, hogy ennyi mérget adagoljunk a környezetünkbe, és magunkba egyaránt. Igen, ami kint, az van bent is. A mérgekkel lepermetezzük a növényeket, aztán megesszük őket. Belül nincs rend, látom, érzem, hogy oly kevés az az ember, akinek elméjében, tudatában, lelkében rend van. És ezért mi van kint? Válság. Honnan ered a válság? Belülről. Ideológiai válsággal küzd az emberiség nagy százaléka. Nem tudjuk, mi a jó, mi nem az, zavarunkban mindent felborítunk és összekuszálunk magunk körül. Gondoljuk végig, hány olyan embert ismerünk magunkat is beleértve, akinek az élete rendben van. Nem csak úgy tűnik, hanem valóban rend van körülötte és benne is.
Az az ember, aki magában rendet tud teremteni, az elkezd a környezetében is így cselekedni. A saját portáját rendezi össze, majd elkezdi embertársait is szeretetteljesen vezetgetni, ha kérik. Az ilyen ember társasága vonzó, mert, magas az energiaszintje, nem pazarolja arra a rengeteg fölösleges dologra, amire a többség. Mik ezek? Az elme mérgei. Gyűlölet, mélabú, önsajnálat, agresszió, képtelenség az egyezségre, önmagunk és mások megvetése, utálat, harag, sértődöttség, pénz- és egyéb élvezetek hajhászása. Íme minden irányból látszik, hogy nem is csoda, hogy egy ilyen világban élünk. A gondolatainkban sincs rend, így sajnos sehol máshol sem lehet.
Ez az, amiért azt mondom, hogy minden betegségből, minden válságból, minden szörnyűségből van kiút. Ez a kiút mindannyiunknak megadatik, ez a szabad akarat, a szabad választás joga. A Teremtőnk, aki a Világegyetemet, és az összes Dimenziót alkotja, Ő maga adta nekünk. Hát éljünk vele. És nézzünk szembe önnön felelősségünkkel, ami így is, úgy is ránk száll. Minden tettünknek, kimondott szavunknak, gondolatunknak következménye van. Akkor is, ha tudatában vagyunk ennek, és akkor is, ha nem. Vegyük kézbe önnön életünket, és tegyük rendbe, először belül, és kívül is minden meg fog változni. Mindig választunk, ha tudatosan, ha tudattalanul, akkor is. Meddig akarunk még aludni? Mikor ébredünk fel, és mikor vállaljuk fel önmagunkért a felelősséget? Nem másért, csupán magunkért. Ha ezt megtesszük, akkor eljöhet az az Aranykor, amit a próféciák írnak. Ha nem, a mostani utunk, legyünk őszinték, igazi lejmenet, az Armageddonhoz vezet. Csak mi választhatunk, csak mi irányíthatjuk az életünket. Tudatlanság a körülményekre fogni helyzetünket. Minden pokol addig tart, amíg mi akarjuk.
