Szeretettel köszöntök mindenkit, aki ezt az anyagot hallgatja. Először beszélnék egy kicsit magamról. Fényinformátor, vagy informátor, így nevezem magam. Azért döntöttem úgy, hogy nem a földi nevem használom egyelőre, mert nem árul el annyit lényegemről, mint választott nevem. A Fényből, vagy a Teremtőtől, kinek hogy tetszik, kapom információimat. Tudom, van sok csatorna itt a Földön, sok információt tudnak lehívni emberek, olyanok is akadnak, akik ezeket meg is osztják embertársaikkal. Úgy döntöttem, én is beállok ebbe a sorba, hogy minél több emberhez jusson el a Fény üzenete, minél több embernek segítsen az ébredésben. Természetesen az üzeneteimet mindenki gondolja át, meditáljon rajta, nem gondolom úgy, hogy 100%-ig tiszta forrás lennék, hisz senki sem az. Az információk sokszor érzésekben jönnek, vagy képekben, nagyon ritkán jönnek beszédszerű hangokban. Fontos, hogy némileg a csatorna tudjon szimbólumokban gondolkozni, hogy a kapott érzéseket és képeket is le tudja írni. Azokat természetesen könnyebb értelmezni, amit mi magunknak kapunk, nem pedig mások kérésére érkeznek. A másokkal kapcsolatos képeket könnyű félreértelmezni, hisz nem tudhatjuk biztosan, mik a leglényegesebb pontok. Sokszor megfigyelhető, hogy az adott ember ugyanabból a képből mást tart fontosnak, mint én, vagy mint más médium, csatorna. Ez természetesen abból adódik, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, ugyanazt a dolgot így más és más szemszögből értelmezzük, így egyértelmű, hogy a lényeget is másban találjuk meg, nem abban, mint mások.
Azokat az információkat tudom a legtisztábban csatornázni, amiket én magam, a saját kérdéseimre, válaszokként kapok. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy nem kell az itt hallottakat dogmaszerűen elfogadni, vagy rögtön elutasítani. Azt tanácsolom, hogy akinek felkeltette bármi az érdeklődését az elhangzottakkal kapcsolatban, meditáljon el az információkon, keresse meg saját magában a neki szóló lényeges dolgokat, ellenőrizze le, rá mi vonatkozik ebből. Igyekszem minél több dologra kitérni, ami segít az információk megértésében.
Sokszor hallom, hogy vannak akik látók, vannak akik tisztán látók, a két csoportot csupán annyi különbözteti meg egymástól, hogy ki mit tart magáról. Nyilván sok médium, vagy csatorna úgy gondolja, hogy amit ő lát, az az igazi, ahogy a látottakat ő értelmezi, az az egyedüli lehetséges értelmezési mód. Természetesen a saját szemszögükből igazuk is van, csak annyi a gond, hogy nem mindig csupán maguknak adják át ezeket az információkat.
Amit érdemes tudni, az, hogy ki honnan kap információt, képeket, érzéseket, hangokat, egyebet, az attól függ, hogy honnan származó lélek az illető, lelki fejlődésében hol tart, milyen erőktől kérte az információt. Sokan dolgoznak Angyalokkal. Égieknek is nevezik őket. Az Angyalok energiái meglehetősen tiszták, bár én jobban szeretek a Teremtőtől információt kérni. Ez természetesen a feltett kérdéstől is függ, van, hogy más is kompetens a kérdésben, olyankor természetesen informálódhatunk más magasan fejlett lényektől is.
Lehet, hogy furcsa lesz amit mondok, de számít a csatorna vallási beállítottsága is. Egészen máshogy hangzanak az üzenetek egy katolikus médiumtól, mint egy buddhista, vagy mohamedán, vagy más vallási környezetben felnőtt médiumtól. Ez természetes. Ez is ok arra, hogy mindenkit arra ösztönözzek, hogy ha médiumi közvetítést hallgat, akkor utána meditáljon el azon, hogy mi az, ami konkrétan rá vonatkozik. Mivel én magyar vagyok, keresztény világban nőttem fel, az üzeneteimet ezen a szűrőn keresztül tudom értelmezni. Természetesen igyekszem, hogy a legtisztább csatorna lehessek, ami tőlem telik, hogy a legjobban adhassam át ezeket az információkat.
Ezen a hanganyagon elsősorban az Egyistenhitet szeretném kicsit körüljárni. Azért tartom ezt fontosnak, hogy tudjuk kihez is imádkozunk, kiben és miben hiszünk. Senki hitét nem szeretném ezzel megdönteni, teljesen távol áll minden ilyesmi tőlem. Egyszerűen csak arról van szó, hogy azt látom, az emberek nagy százaléka mindent elhisz, amit valaki elé tár, legyen az politikus, vagy vallási vezető. Úgy vélem, sokkal gyorsabban haladna tudati fejlődésünk, ha inkább a gondolkozást részesítenénk előnyben azzal szemben, hogy mindent elfogadjunk, amit egy szakértő, vagy más hozzáértő személy mond nekünk. Kicsit próbáljuk végiggondolni, hányszor fordult elő velünk, hogy a reklámok alapján választottunk ki egy mosóport, vagy azért megyünk el bizonyos étteremtípusba, mert az manapság divatos, vagy azért veszünk meg bizonyos ruhaneműket, mert a márkája most nagyon felkapott, ha ilyen ruhákban járunk, akkor számítunk embertársaink körében, akkor felnéznek ránk, vagy jobban elfogadnak. Miért gondoljuk, hogy ezek a dolgok számítanak? Miért akarjuk azt, hogy ezek a dolgok számítsanak?
Sokan lehet, hogy nem tudják, de olyan világban élünk, amilyet mi teremtünk magunknak. Nem arról van szó, hogy a világ ilyen és mi beállunk a sorba, vagy lázadunk. Szó nincs erről. Mindenkit a Teremtő a saját képére formált. A Teremtő Szeretetről, aki egy intelligens energia, nem gondolhatjuk, hogy másokat utánzó, majomkodó lényeket akart létrehozni. Ő talán ilyen? Egy energia csak divatos öltözködést követ? Elég viccesen hangzik.
Ezen a ponton érdemes letisztázni, hogy kik is vagyunk valójában. A keresztények szent irata, a Biblia szerint, aki minket megteremtett, az a saját képére formált minket. Aztán azt mondja az egyház, hogy mi Isten bárányai vagyunk. Ez számomra eléggé furcsa. Ezek szerint Isten egy bárány? Nézzük csak meg, mivé tettük magunk körül a világot. Mindenki divatot követ, vagy azokat követi, akik a divatot elutasítják. Ők a lázadók, de ugyanolyan birkák, mint a többiek. Eljárunk a templomba, meghallgatjuk amit a pap elmond és anélkül, hogy kicsit is elgondolkodnánk a hallottakon, jámboran együtt bégetünk, hogy a Mennyországba jussunk. Vagy a mohamedánok, ugyanúgy mint a birkák, mind a szent háborút vívják, mindenkit meg akarnak téríteni, mert az ő vallásuk az egyedül üdvözítő. Aztán ne felejtsük el azt sem, hogy hány ember megy harcolni a másik nemzet katonái ellen, mert azt mondták, hogy akkor lesz béke, ha több millióan leölik egymást. Vagy akkor lesz béke, ha erre, vagy arra a pártra szavazunk, akkor lesz nekünk jó, ha ezt, vagy azt csináljuk, ha ezt, vagy azt megvesszük.
Okozott már igazi, mély boldogságot valakinek az, hogy a legújabb mobilt megvette? Vagy hogy márkás mosóporral mos? Vagy a divatos étteremben eszik? Ez a boldogság? Tudja egyáltalán az ember mi az a szabadság, a boldogság, mi az a feltétel nélküli szeretet? Szerintem nem sokan értik ezeket a szavakat. Még mindig nem elég sokan. Gondoljuk csak végig. A szüleink azt mondták, majd szeretlek, ha megcsinálod ezt, vagy azt. Amiért ezt, vagy azt tetted, nem szeretlek. A gyermekek élnek-halnak a szeretetért. Hogy jönnek szülők ahhoz, hogy az életet adó szeretettel megzsarolják gyermekeiket? Hogy vagyunk képesek elfogadni azt, hogy szeretet csak akkor jár nekünk, ha elég soványak vagyunk, ha elég okosak vagyunk, ha ezt, vagy azt megcsináljuk? Egyébként a társadalom kitaszít minket, és láss csodát, tényleg kitaszítja a társadalom azokat, akik nem hajlandóak a sorba beállva bégetni. Milyen beteg társadalom az ilyen? Miért ilyen? Mert mi ilyenné tesszük.
Nem tetszik, hogy ez így van? Változtassuk meg! Hogyan, hol is lehetne elkezdeni, amikor már akkora a baj? Sosincs késő, lehet valaki 99 éves is, akkor sem késő változtatni. A változás mindig magunkból indul. A belső mag-unkból. Abból a magból, amit Isteni szikrának is nevezhetünk. Nem véletlen, hogy a magyar így fogalmazza meg. Magunkból. Gondolkodjunk el egy kicsit ezen a szón. Azt jelenti, hogy van bennünk egy mag, ahonnan azok a dolgok indulnak el, amik belülről fakadnak. A gyermekeknek azt mondjuk, magának tanul. A magjának. Ezzel persze arra is utalunk, hogy nem a mi magunknak, hanem a saját magjának. A magyar nyelv csodálatos. Segíts magadon és az Isten is megsegít. Miért is? Mert az Isten ebben a magban lakozik. Ha magod felé fordulsz, ha befelé koncentrálsz, akkor legyen bármilyen súlyosnak ható a problémád, meg fogod találni a választ. A másik, hogy tenni kell érte. Nem csak befelé, kifelé is. Ez mit jelent? Azt, hogy nekünk kell változtatnunk. A belső hozzáállásunkon kell változtatnunk ahhoz, hogy nekünk jobb legyen. Tévedés azt gondolni, hogy majd ha más már megváltozott, akkor majd én is. Ez nem így működik. Gondoljunk csak arra az egyszerű példára, hogy egy poharat félig töltök vízzel. Mit mond a pesszimista? Hogy a pohár csak félig van. Mit mond az optimista? Hogy a pohár még félig van. Hogy a világ rossz, vagy jó, az határozza meg, hogy mi mit nézünk belőle. Ha a jó dolgokra fókuszálunk, akkor a világ jó lesz, ha a rossz dolgokra figyelünk, akkor bizony azt vesszük észre, hogy ronda egy világban élünk. Ha nem tetszik a kép, változtassunk magunkon.
Szóval azt tanácsolom, hogy mindenki gondolkodjon, mielőtt bármit is elfogad, készpénznek vesz. Nézzük csak meg, annyira igyekeznek minket a gondolkodástól távol tartani. Miért is? Pont azért, mert aki gondolkodik, azzal nem tudnak elhitetni akármilyen ostobaságot.
A másik imádott módszer, a félelemkeltés. Ezzel is csak azt akarják elérni, hogy ne gondolkozzunk, hanem a félelem nyomására engedjük, hogy megtegyenek velünk bármit, amit csak akarnak. Gondolom sokan tudják milyen érzés a hitel szorítása. Mindent elkövetünk azért, hogy ki ne rúgjanak minket a munkahelyünkről, mert akkor elveszik a házunkat, ha nem tudjuk fizetni a hiteltörlesztést, és az utcára kerülünk, mint annyian mások. Az én kérdésem az, hogy miért hagyjuk? Miért hagyjuk, hogy embertársainkkal ezt csinálják? Ha nem lenne bennünk félelem, akkor nem hagynánk azt sem, hogy testvéreinket kisemmizzék. Azt sem engednénk, hogy amíg a gazdag országokban kidobják az ételeket, mert a szavatossági idejük lejárt, persze még semmi bajuk, addig más országokban emberek és ártatlan gyermekek éhen haljanak. Érdemes elgondolkodni azon, mit tesz a félelem. Mennyi mindent hajlandóak vagyunk eltűrni, csak azért, mert hagyjuk, hogy félelemben tartsanak minket.
Nézzük meg, honnan ered mindez. Például itt az Egyistenhit. Régebben, az egyiptomiak, a görögök több Istenben is hittek. Voltak és vannak olyan népek most is, akik minden jelenségnek külön Istent adnak, ezeket az Isteneket engesztelik, áldozatokat mutatnak, vagy mutattak be nekik, hogy jó legyen a termés, az állatok szaporák legyenek, az asszonyok bőséges gyermekáldással ajándékozzák meg a népeket, jó legyen az időjárás, stb. Emlékszünk arra is történelem órákról, hogy ezek a népek sokszor kereskedtek is egymással. Amikor elmentek egymáshoz, hogy áldozhassanak az Isteneknek, elmentek bizonyos kegyhelyekre, templomokba, és ott áldozhattak a gabona Istenének, vagy az a mennydörgés Istenének és így tovább. Nem nagyon foglalkoztak azzal, hogy éppen az adott Istent egy másik országban máshogy hívják. Hát van ilyen, a kenyeret is máshogy hívják, vagy a birkát, attól az még kenyér, meg birka. Nem csináltak ebből problémát.
Aztán jött a zsidó nép, és azt mondta, hogy márpedig egy az Isten, Jahve, és aki nem ebben az Istenben hisz, azt meg lehet ölni. Emlékezzünk, amikor a szent földre, a Kánaánba érkeztek, az már lakott volt. Mit is mondott az ő Istenük? Irtsátok ki az ott élőket, a gyermekeket, csecsemőket se kíméljétek. Igazán kedves ugye? De nézzük csak meg, kiféle, miféle ez az egy Isten. Egyértelműen férfi. Ez azt is magával hozta, hogy a női nemet bűnösnek tünteti fel. Ami itt még tetszik, hogy az Isten az embert saját képére teremtette férfinak és nőnek. Ehhez képest a következő történet arról szól, hogy az Ádám, annyira magányos, vagyis itt már az a lényeg, hogy az Isten mégiscsak férfinak teremtette az embert. Nem furcsa? Az előbb még úgy volt a saját képére teremtve, hogy férfinak és nőnek. Ezen egy kicsit gondolkodjunk el, érdemes. Tehát a Teremtő, minden állatot a maga neme és fajtája szerint hímnek és nősténynek teremt, aztán az embert megteremti saját képére férfinak és nőnek. Mit is jelent ez? Hogy az egység, a Teremtő, egyszerre férfi és női energiákkal bír. Ha jól megnézzük a saját testünket, azt kell észrevennünk, hogy tökéletes egészek vagyunk, hiába vagyunk külön férfiak és külön nők, mert, ha emlékszünk még a biológiából tanultakra, akkor emlékszünk arra is, hogy az emberi szervezet nemtől függetlenül termel férfi és női hormonokat. Íme bennünk van a kettősség, a kettő energia az egyben. Valóban, a Teremtő a saját formájára alkotott minket. Ennek természetesen az is a folyománya, hogy nem kell két-ségbeesnünk, kétségbeesetten keresnünk a másik felünket, hogy egy-esülhessünk. De nem ám, mi külön-külön is tökéletes, teljes egészek vagyunk. És még mit tudtunk meg ebből a részből? Hogy teremtett minket az Isten. Tehát, ha a saját képére, akkor azt is tudjuk, amit Ő tud, vagyis képesek vagyunk mi is teremteni. Ez minden kétséget kizáróan így van, ha hajlandóak vagyunk kicsit elgondolkodni ezen is.
Természetesen képesek vagyunk arra, hogy egy új utódot hozzunk létre, de arra is képesek vagyunk, hogy valamit alkossunk. Egy tárgyat, egy házat, akármit. És, ahogyan a Teremtő is világot alkotott, úgy mi is képesek vagyunk megalkotni saját világunkat, abban szeretetet, életet teremteni. Haladjunk csak tovább. Itt jön az, hogy nem tudni miért, egyszerre azt olvassuk, hogy Ádám mennyire egyedül van, elunja magát teljesen a paradicsomban. Ez a rész ott is sántít, hogy miért van egyedül? Ezt sosem értettem, mert az állatok például párban vannak. Miért vannak azok párban, az Ádám meg egyedül? Számomra nem logikus, hogy ha az állatokat hímnek és nősténynek teremtette, ezek szerint ez a Teremtő így tudja biztosítani az állatok és növények között a szaporodást, ezek az élőlények így alkotnak egy egészt, akkor az Ádám most mit keres itt egyedül. Értem én, itt magyarázzák már, hogy az Ádám van igazán Isten képére teremtve, ő az első ember, ő az etalon. De akkor, ha ilyen tökéletes, akkor miért érzi magát annyira egyedül? Az Isten is csak azért teremtett ennyi mindent, mert unta magát és magányos volt? Így aztán van kit egrecírozni? Kedves gondolat, nekem erről más a véleményem, szerintem a teremtő Szeretet pont attól nagyszerű, hogy amennyire nagy, olyan apró, amilyen óriási egységekben, annyira apró egységekben is mérhető, érzékelhető. Érdekes számomra, hogy az emberi gondolkodás annak ellenére, hogy szeret ellentétpárokban gondolkodni, mégis ahogy szereti szétbontani a dolgokat, úgy szereti egységesíteni is. Hogy még érthetőbb legyek, itt arra kell gondolni, hogy a négylábú, sima tetejű alkalmatosságokat összességében asztalnak hívjuk. Legyen bármilyen sokféle a fekvőhelyünk, azt összességében ágynak hívjuk. Viszont nem kell megelégednünk ennyivel, a szék lehet, sámli, lóca, hokedli, támlás szék, karosszék, fotel stb. Bontjuk és egységesítjük.
Térjünk vissza Ádámhoz. Tehát valami érthetetlen módon mégis ő az egyetlen ember, bár mindenkinek van párja, neki nincs. Ez azért neki is feltűnik, és bizony sóvárog egy másik személyre, valakire, akivel jól érezhetné magát. Ahhoz képest, hogy sokasodjon, ez így egyelőre nem megy neki, pedig az összes többi élőlénynek meg megy. Szóval itt is sánta a sztori, de mindegy, haladjunk tovább. Az Isten nem hoz létre önmagából egy másik lényt, mert ezek szerint itt az Isten csak férfi, igaz, hogy eddig kétnemű volt, most benőtt az egyik fele biztosan. Nem képes arra, hogy egy másik lényt teremtsen, egy nőt, csak úgy, ahogyan Ádámot. Biztos elfogyott a sár, vagy agyag, amiből az Ádámot gyúrta, hát van ilyen. Ezért, mivel az építőanyag elfogyott, valami csodálatos módon, kénytelen Ádámból egy bordát kiszedni, és abból megcsinálni ezt a nőszemélyt. Aztán azt mondja az Ádámnak, hogy nevezze el ő. Igen ám, de ezzel nem csak azt mondja, hogy megengedi neki, hogy nevet adjon ennek az új bordának, vagy valaminek. Itt sokkal többről van szó. Az Isten megengedte Ádámnak, hogy elnevezze az élőlényeket. Miért fontos ez? Gondolom hallottak már sokan a névmágiáról. Ez annyit tesz, hogy aki tudja valaminek, vagy valakinek a nevét, az uralkodik azon a valamin, valakin. Tehát, nem véletlen, hogy azt mondja az Isten, hogy uralkodj a növényeken és az állatokon. A nő esete még ennél is érdekesebb, hiszen nem egy önálló lény, hanem Ádám testéből származik, vagyis alapból alá van rendelve Ádámnak, mint a karja, az ujjai, vagy ilyenek. És Ádám nevezheti el a nőt, ami még plusz egy alárendelési viszony. Hát így állnak a dolgok Ádám és Éva körül.
De most jön még csak a java. Igazából a nő az, aki valami különös szomjúságánál fogva arra vetemedik, hogy a tiltó szó ellenére a Jó és Rossz Tudásának a Fájáról egy kígyó tanácsára egyen. Nem elég, hogy ő erre vetemedett, de még ártatlan Ádámot is ráveszi, így aztán mindketten bűnbe esnek. Ez egy gyönyörű rész, igazán izgalmas. Szóval az eredendő bűn az, hogy Éva evett a Tudás Fájának gyümölcséből, azért, mert szomjazta a tudást. Ádámot, ne felejtsük el, teljesen hidegen hagyta a fa, nem szomjazott a tudásra. Ezek szerint a tudásvágy bűn. Na ez az, ami szerintem felháborító, így rögtön a Biblia elején. Mégis hogyan lehet a tudás, a tudásszomj bűn? Milyen elvetemült vallás az, ami ilyet tanít? De ezt tanítja, nézzük csak végig. Kiket is égettek meg, mint eretnek? A legnagyobb tudósokat. Az összes nagy tudóst inkvizíció elé állították. Hát ilyen abszurd ötletet, hogy a Föld kerek, és a nap körül kering? Erről eszembe jut egy dalszöveg, biztos lesz aki tudja mi ez: „Biztos helyről régről tudom, hogy a Föld tányér, s azon az emberek és a kövek, lesznek a mannához a köret.”
Vagyis az a vallás, ahol a tudás és a tudásvágy bűn, csakis olyan lehet, amely birkákat képez. Máshogy hogyan viselték volna el a szerencsétlen földművesek, hogy ők éheznek, míg néhány ember belefullad a rengeteg ételbe, annyira dőzsöl. Arany ékszerei vannak, kínai porcelánok, és leírhatatlanul nagy vagyona, abból, hogy ők egész életüket végigkínlódják, beleszakadnak a rengeteg munkába. Ez a vallás nevezi a híveket nyájnak, az embereket bárányoknak, még Jézust is Isten bárányának nevezi.
Gondoljunk csak bele a Bibliába. A zsinatokon eldöntötték, mely iratok, milyen változtatások után kerülhetnek bele ebbe a szent könyvbe. Belekerült az Ószövetség. Ebben semmi mást nem találunk, mint a zsidó nép történeteit. Itt kinyilvánítja Jahve, vagy Jehova, hogy ő az Isten, és az ő választott népe a zsidó. A többi kiirtható, meg ilyenek. Igaz, még a választott népét is irtja rendesen, abszolút hétköznapi és szokásos nála, hogy ha kissé megorrol kedvenc népére, mert nem megfelelően viselkedtek, akkor megnyílik a föld és olyan laza 20-30ezer embert elnyel. Végül is nagyon szerető Istennek állítja be magát. Ez az Isten semmi mást nem szeretne, mint azt, hogy őt a megfelelő módon dicsőítsék. Ha mégsem, akkor aztán megharagszik és gyilkol. Valahogy nekem egyáltalán nem is hasonlít arra az Istenre, akit Jézus, mint Atyát emleget. Biztosan tudják értelmezni a teológusok, hogy van itt az ellentét, de most nem is ez a lényeg. Sokkal inkább az számít, hogy a hívek ilyen szörnyűségeket hallva majd félik az Istent. És ami még fontosabb, hogy a feltételekhez kötött szeretet tanítja, mert ha nem viselkedünk megfelelően, akkor büntetést érdemlünk. Gondoljuk csak végig, az egyház hányszor büntette meg azokat, akik a papok szerint nem viselkedtek elég jól. Még ki is átkoztak embereket. Számomra érdekes, hogy egy ilyen vérengző Istenben akarják, hogy higgyünk, de persze mindenki maga dönti el, hogy miben akar hinni.
Végül jön ez a szerencsétlen Jézus, aki állítólag Jahve fia. Nem tudom. Szerintem az Ószövetség borzalmas büntetései után épeszű ember nem merte volna Jahve fiának a halálát követelni. Vagy ennyire képtelen tanulni a hibáiból a zsidó nép? Ha valóban zsidó volt Jézus, hogyan merték mégis megölni? Nem féltek, hogy aztán lesz olyan vérengzés kedvenc Istenüktől, hogy ihaj? Egy ilyen kedves cselekedet után szerintem Jahve akár az egész zsidó népet is eltörölte volna, büntetésként. Mert ő annyira szereti a zsidó népet, hogy leküldte közéjük egyetlen fiát tanítónak, erre ezek meg megölik? Az Ószövetséget olvasva ezt biztos nem nézte volna ölbe tett kézzel, hanem durván megtorolta volna. Vagy a szemet szemért, fogat fogért törvényeket bevezető Isten hirtelen kifordult önmagából és megszelídült?
Ami még számomra érdekes, hogy Jahve az Újszövetségben nem hangoztatja, hogy most már nem csak a zsidó nép a választottja, hanem az összes többi is. Persze Jézus mond olyat, hogy aki benne hisz, az nem fog elveszni. De Jahve ilyet nem mond. Szóval még mindig csak a zsidók az ő kiválasztott népe, annak ellenére, hogy megölték a fiát, mondjuk ez is logikai bukfenc, de mindegy. Az még érdekesebb, hogy a zsidók nem igazán akarják elismerni, hogy Jézus zsidó lett volna, azt, hogy Jahve fia volt, talán ne is említsük nekik, nem biztos, hogy szeretettel fognak ettől felénk fordulni. De hogyan van ez? A saját népe tagadja meg azt, aki áldozatával megszabadította az emberiséget a bűneitől? Ez senkinek sem furcsa? Logikusan az következik ebből, hogy nem Jahve fia volt és még csak nem is volt zsidó. Nekem ezt diktálja a logika. A normál, józan ész. Egy mindenesetre lerí. Hogyha Jahve nem mondta ki, hogy akkor innentől minden nép kedves neki, vagyis még mindig csak a zsidókat szereti, akkor annak, aki nem zsidó, mi köze van ehhez a zsidó valláshoz? Miért higgyünk egy olyan Istenben, aki számára kiirthatóak vagyunk? Ezek csak kérdések, aki akarja tegye fel magának, és ha akarja, válaszolja meg…
És Jézus olyan dolgokról beszél, ami nem egyezik az Ószövetségben leírtakkal. A megbocsátásról beszél, meg arról, hogy szeressük felebarátainkat, hogy ne gyűlöljük az ellenségeinket, meg hogy úgy imádkozzunk, hogy visszavonulunk belső szobánkba. Ez a belső szoba nekem inkább hasonlít a bennünk lakozó lélek helyére, mint egy lakásban található szobára. Arra nem emlékszem, hogy a nők elnyomásáról beszél-e, de gyanítom, hogy nem. Azt sem emlegeti, hogyan állj bosszút, ha valaki rosszat tett neked. Nem találom a szemet szemért, fogat fogért című tanítást a beszédeiben, pedig ha valóban az az apja, akire mondják, akkor ezekről tudnia kéne. Nekem annyira furcsa, hogy emberek ezrei, milliói bégetnek az egyháznak, alkotva ezzel a nyájat, adományaikat bedobják a perselybe, hogy fennmaradhasson ez a közösség, anélkül, hogy elgondolkodnának, mégis miben hisznek. Ó, aztán hányszor látom, hallom, hogy alig lépnek ki a miséről, már gyűlölettől fortyogó szavakat mondanak, egymást szidják és úgy tesznek keresztbe felebarátaiknak, hogy én még az ellenségeimmel sem tennék ilyet. Hol tanulják mindezt a gyarlóságot?
Aztán meg itt vannak a szent háborúk. Hol mondja Jézus, hogy a szeretet nevében menjetek öldökölni? A pápa még az atomfegyvereket is megáldotta. Mégis hol volt Hirosimában és Nagaszakiban az egyház szeretete, amikor ártatlanok milliói haltak meg? Hol volt a Bibliában leírt tartsd oda a másik orcádat is, meg a dobd vissza kenyérrel? Vagy ezekben a városokban nem emberek éltek? Hát talán csirkék, azokra sem dobnék atomot. De én már csak ilyen vagyok. Persze ne felejtkezzünk meg az eretnekégetésekről sem. Hol mondja Jézus, hogy aki máshogy vélekedik, azt égessétek meg, de csak miután jó alaposan megkínoztátok őket. Meg nyársaljátok fel ezeket az embereket, vagy törjétek kerékbe. Gondolom sokan láttunk már középkori kínzókamrákat. Igazán szeretetteljesen és testvérien masszírozták ott az emberek lelkét igaz? Oda felfrissülni jártak az emberek. Nincs is jobb egy kis belezésnél, meg spanyolcsizmánál. Az az akupunktúra elődje nem igaz?
Az egyistenhitből a mohamedánokat se hagyjuk ki, bár csak megemlítem őket, hogy kábé ugyanaz mint az eddig leírtak. Ők is vívnak szent háborút, mert a vallást, azt aztán tűzzel-vassal terjeszteni kell, hogy mindenki megdicsőülhessen, ha beledöglik is. Allah is férfi, mondanom sem kell. Itt is nagyon becsülik a nőket, gondolom hallott mindenki kedves sztorikat, hogy az ifjú feleség, ha nem vitt elég hozományt, egyszerűen leöntötte savval a kedves férj, a csador alatt úgysem látszik. Jó viselet. Ne is tanuljanak a nők, jobb, ha csupán háztartási biorobotok. Azért nem kell ennyire messze menni, a volt férjem nekem is azt mondta, hogy a nő kezébe a férfiassága és főzőkanál való, egyéb nem. Vallásilag nem is nagyon tudom hova sorolni, ezt most nem fejtem ki. Szóval eddig az említett vallások szerint a nő alárendelt, leginkább csak valami olyasmi, mint az állatok, vagy háztartási gépek. Persze a költészet felmagasztalta a nőket, csak a gyakorlat nem.
És akkor említsük itt meg az ősi magyar vallást is. Tévedés ne essék, nem az volt régen a magyar, akire ma mondják. Ez nem egy népet, hanem egy vallási csoportot jelölő szó volt. Azok voltak a magyarok, akik egyistenhitűek voltak. Nem is akármilyenek, mert a magyarok nem használtak alá-főlérendelést, csak mellérendelést. Még a fejedelem is kiment kapálni a földekre. Egyszóval náluk mindenki egyenrangú volt. Az Isten érdekes módon nem egy volt, hanem kettő, Atya és Anya, de ez szerintem inkább a Teremtő jellegére utalhatott. Inkább úgy értelmezném, hogy egy a Teremtő, ami férfi és női energiára bomlik. Gondoljunk a Jin-Jang jelre. Már fiatalon is rengeteget törtem a fejem azon, hogyan lehetne levezetni a világ működését. A görög filozófusok egy része az ellentétekre építette a világ működését. Valami ilyesmit láttam én is, meg gondolom mindannyian megfigyeltük már. Hideg tél után jön a meleg nyár, betegség után jó esetben jön a gyógyulás, fájdalom után a megnyugvás, kemény munka után a pihenés, rombolás után az építés. Külön-külön egyik sem állja meg a helyét, de így egymást váltva mégis előrelendíti a világ működését. Azt is észrevettem, hogy vannak kiáradó és befogadó típusú energiák, hívhatjuk férfi és női jellegű energiáknak. Ez a teremtés. Ezek az energiák keverednek, így jönnek létre az új dolgok. Hogy ezt hogyan lehetne szemléltetni? És akkor végre beugrott a Jin-Jang jel. Tökéletes. Amilyen bonyolultnak hat a világmindenség, a teremtés, olyan csodálatosan egyszerűen bontja le, foglalja össze ez a jel az egészet. És hiába alkotja két összetevő, mégiscsak egy jel. Ilyen a két minőség is az egy Istenen belül.
Ami szimpatikus ebben a vallásban, hogy nem térít. Az veszi fel, aki úgy gondolja, hogy ez neki megfelelő. Mondjuk én úgy vagyok ezzel az egész vallás dologgal, hogy nem vetem alá magam semmiféle dogmáknak, csak azt hiszem el, amit megtapasztalok. Merítek innen is, onnan is, ha úgy tapasztalom, hogy számomra helyénvaló amit olvasok, vagy hallok, vagyis ha úgy érzem, hogy nekem is szól. Ami nem tetszik, azt egyszerűen nem fogadom el. Amikor olyanokat olvasok, hogy majd megbünteti a Teremtő ezt, vagy azt a fajt, vagy lényt, vagy embert, akkor mindig eszembe jut, hogy a Teremtő nem büntet. Mindenki szembesül tettei következményeivel, mert ki mint vet, úgy arat. De az nem fogható fel büntetésnek, hogy valaki sárkányfogakat vet, akkor sárkányt arat. Sokan ezt nem tudják értelmezni, jobban mondva a saját életükben nem képesek értelmezni. Ezért mondom én, hogy fontos a gondolkodás, az elmélyülés, a meditáció, amikor csupán csendben ülünk és figyelünk. Feltehetünk kérdéseket, és a bensőnkből meg is fog érkezni a válasz. Mire gondolok ilyenkor? Lehet, hogy nem halljuk ahogy elhangzik a válasz, mert úgy gondoljuk, az csak a saját egónk, vagy tudatunk terméke lehet. Ilyenkor vagy valaki, akivel beszélgetésbe elegyedünk fogja megadni a választ, vagy egy újságcikkben éppen elolvassuk, ilyesmi, úgymond véletlenek segítségével is megkaphatjuk a várt információkat.
Visszatérve a vetésre és aratásra, hogy ez pontosan mit is jelent? Ehhez nem árt tudnunk arról, hogy a gondolatainknak teremtő ereje van. Hogy miért is? Általános iskolában már tanulhattuk kémiából, hogy az anyagot atomok alkotják, az atom felépítése, hogy áll egy magból, ami áll neutronból és protonból, az atommag körül pedig elektronok keringenek. Már az elektronoknak is meg van az az érdekes tulajdonsága, hogy nem teljesen anyagi részecskék. Arra jöttek rá a tudósok, hogy minden energia és hullám, vagyis rezgés. Amit mi emberek az érzékszerveinkkel tapintható anyagnak érzékelünk, az csak bizonyos herztől bizonyos herzig terjedő rezgés. Ami ennél alacsonyabban rezeg, azt nem vagyunk képesek tapintani, ahogy azt sem, ami ennél a határnál gyorsabban rezeg, vagyis magasabb frekvencián. Sokan azt mondják, nem hisznek ezekben a láthatatlan energiákban. Értem. Ez nem is hit kérdése, ugyanúgy, ahogy, gondolom, nem sokan látják szabad szemmel a rádióhullámokat, mégis megszólal a rádió. Akkor most van, vagy nincs rádióhullám, függetlenül attól, hogy hiszem, vagy sem? Ezek a dolgok is ilyen rendkívül egyszerűek. Attól, hogy nem hiszünk a gondolat teremtő erejében, még létezik. Ha nem így lenne, hogyan lehetnének hipochonderek?
Amit meg fizikából tanultunk, az a következő. Van egy rezgésünk, mondjuk legyen 40 Hz, és van egy gumikötelünk. Ha erre a gumikötélre ráengedjük ezt a 40 Hz-et, akkor az maximum 40 Hz-re képes a gumikötelet berezgetni igaz? Többre, például 70 Hz-re logikus, hogy nem képes berezgetni. Ez eddig egyszerű. Mit tanultunk, hogy mi állítja elő gondolatainkat? Az agyunk. Igaz, mindannyiunknak ezt tanították az iskolában. Csakhogy, bebizonyították, hogy létezik telepátia, megpróbálták kiszűrni ólomkamrától kezdve mindennel, hogy megállapítsák, milyen rezgéstartományban lehet. Nem sikerült blokkolni semmilyen eszközzel. Valószínűsítik, hogy azért, mert annyira magas a rezgésszáma. Tehát minden anyagnál magasabb a rezgésszáma. Ezek szerint nem képes az agy, ami legyünk őszinték csupán anyag, ilyen rezgést előállítani. No akkor honnan is van a gondolat? Egy biztos, hogy nem az agyból, ez most már bizonyított tény. Megnézhetjük, hogy a vízre milyen hatással vannak gondolatrezgéseink, van erről videó a Youtube-on, ajánlom az érdeklődők figyelmébe, igen tanulságos. Ebből a videóból az is egyértelművé válik, hogy mire képes a gondolat, ha csak a saját testünkre vetítjük ki, aminek kb. 70%-a víz. És bizony az is logikus, hogy nem csupán a saját testünkre van ilyen hatással, hanem ahogy a fény is, ez a rezgés is kiszabadul a kozmoszba, és ott kifejti hatását. Kifejti hatását a környezetünkben, és mindenhol. Ez bizonyítja a gondolat teremtő erejét. Azt is tudjuk, hogy a hasonló hasonlót vonz. Nem véletlen a mondás: „Madarat tolláról, embert barátjáról.” Egyértelmű, hiszen aki folyamatosan elégedetlenkedik, meg panaszkodik, annak egy idő után kellemetlen a jelenléte azok számára, akik nem ilyenek. Gondolom számtalanszor tapasztalta mindenki, hogy annak ellenére, hogy ismeretlenül mellénk keveredik valaki, lehet az buszon, vagy más helyen, van, hogy az illető társaságában jó lenni, vagy mindenképpen menekülni szeretnénk. Ez azért van, mert az energiáink annyira más szinten rezegnek, hogy nem vagyunk képesek elviselni a másik energiáit. A félreértések elkerülésére mondom, hogy bizony előfordulhat az is, hogy az, akinek a társaságából menekülünk, az magasabb fejlettségi szinten áll, mint mi, és azért nem bírjuk a közelségét. Nem szabad rögtön arra gondolni, hogy biztos ez is alacsonyabb rezgésű, mint én.
Ebből már azért kiderül, hogy aki sárkányfogakat vet, nem arathat búzát. Mégis sokan ezt várjuk, hogy annak ellenére, hogy a szívemben félelem, gyűlölet, emberutálat lakozik, azért engem szeressen mindenki, mert én ezt várom el. Ez bizony a fentiekből kiderül, hogy nem így működik. Aki ilyen a szívében, ahhoz ugyanígy is fognak viszonyulni, félelemmel, gyűlölettel, utálattal. Azonban minden csak addig tart, ameddig nem változtatunk magunkon. Most gondolom az is világossá vált, amiről már beszéltem, hogy ha valaki úgy érzi, gonosz a világ, akkor magán kell változtatnia, a világhoz, és önmagához való viszonyán, a gondolatain, az érzelmein. Akkor varázsütésre, ahogy halad a változásban, úgy változik meg körülötte is minden. Saját tapasztalatból is mondom ezeket.
Hogy mi köze van mindennek az Istenhithez? Ez is egy csodálatos téma. Milyen rezgésű lehet a félelem? Az bizony egy alacsony rezgés. A szeretet a magas rezgés. Tudjuk magunkról, hogy annyira tudunk szeretni. Gondolom, volt mindenkinek már olyan tapasztalata, hogy a szeretet, a jó érzések annyira elöntötték, hogy remegni kezdett, talán még el is sírta magát néhányunk, de ezek a könnyek az öröm könnyei voltak. Olyan is van, hogy szinte szárnyalunk az örömtől, átjár minket a jó érzés, mintha megemelkednénk, vagy mintha kifényesednénk. Igaz? Azt is gondolom, hogy vannak, akik már meditációban találkoztak Angyallal. Milyen érzés volt? Erre mondja a magyar nyelv azt, hogy felemelő. Igaz? Ugye abban egyet értünk, hogy mindent a Teremtő alkotott. Gondoljuk csak végig, hogy mennyire magasztos érzelmeink is vannak, milyen csodálatos lények is vannak, akik rezgésszáma fel sem fogható. Ahhoz, hogy ezeket a rezgéseket létre tudja hozni, meg tudja teremteni, a teremtőnek még mindezeknél is magasabb rezgésűnek kell lennie, egyébként nem lenne képes létrehívni ilyen magas rezgést. Most akkor gondoljunk bele. Az, akiben ennyire tömény és magasfokú szeretet lakozik. Ahhoz hozzátársítható a kicsinyes bosszú, a büntetés, a gyűlölet? Szerintem nem. Hogy ezek is, a félelemmel együtt a Teremtőhöz tartoznak, igen, így van. De a Teremtő az a magas rezgésű energia, ami mindezt létre tudja hozni. Hogy miért van akkor mégis gyűlölet? Miért van árnyék? Honnan tudjuk, hogy süt a nap? Nem onnan, hogy van árnyék is? Ha nem lenne árnyék, nem tudnánk, hogy süt a nap. Viszont, mit is mond az Isten? Szabad akaratot adott nekünk, mert neki is van, és minket a saját képére teremtett igaz? Mit is jelent ez? Hogy van árnyék és van fény, mi döntjük el, hogy melyiket választjuk. Nem a szomszéd, nem a pap, vagy a főnök, vagy a király, vagy anyánk, apánk, vagy akárki. Csak, kizárólag mi magunk. Mi történik, hogy ha a fényt választjuk? Gondolkodjunk logikusan. Mi történik, ha kimegyünk a napra? Ránk fog sütni a meleg fény. Igen, lesz akit éget, van aki nem bírja. Lehet olyan, aki az árnyékot választja, hogy a forró nap elől menedéket találjon. Ő akkor gonosz, mert nem akar megsülni a napon? Kényszerítsük rá, hogy akkor is tessék a napon állni? Kik vagyunk mi, hogy ilyet tennénk? Aki jól érzi magát a napon, az álljon a napra. Aki az árnyékban érzi jól magát, álljon oda. Ha megunta, vagy már a fényre vágyik, akkor felváltva is tartózkodhat a napon és a hűs árnyékban is. Ahogy nem vagyunk hivatottak ezt szabályozni, úgy ne is ítélkezzünk senki fölött azért, mert éppen nem ott áll, ahol mi azt elképzeltük. Ha egyszer a Teremtő adott nekünk szabad akaratot, akkor engedjük meg embertársainknak, hogy használják. Csak azt kívánom másnak, amit magamnak is kívánnék. Igaz?
Abból a tényből, hogy van egy eszméletlenül magas rezgés, az következik logikusan, hogy ezen belül van alacsonyabb rezgés is. Ha egy rezgés nem lehet 0, mert valami mindig rezeg, az azt is feltételezi, hogy 1 már lehet. 2 is, és sok is. Miért nem lehet valaminek 0 a rezgése? Egyszerű, mert ez az őrületesen magas rezgés egyszerűen van. Csak akkor lehetne 0 valaminek a rezgése, ha ez a magas rezgés nem létezne. Mivel létezik, ezért 0 nem lehetséges. Értsük meg, hogy mivel tér és idő csak illúziók, ezért nem lehet annyira távol lenni ettől a rezgéstől, hogy megszűnjön. Viszont az, hogy a Teremtő egy rezgés, azt egyértelműsíti, hogy rajta kívül semmi sem létezik, mindent ő maga alkot. Ebből a rezgésből épülnek fel a fák, a kövek, de még a műanyagpalack is. Hiszen minden rezgés. az anyag is, a gondolat is, a rádióhullám is, egyszerűen minden. Most a rezgés természetéből adódóan csupán van, de nem bünteti meg azt a részét, ami csak mondjuk 12 Hz-en rezeg. Hogyan is nézne ki? Itt van ismét a bizonyíték, hogy Isten, vagy a Teremtő nem büntet. Viszont való igaz, hogy aki 1 Hz-en rezeg, az csak az 1 Hz-en rezgő dolgokat tudja vonzani, a 2 Hz-en rezgő dolgok egy idő után már nem elviselhetőek, hiszen az 1 Hz-hez az 1 Hz passzol. És így tovább. Ebből alakul ki az ok és okozat törvénye. A hasonló hasonlót vonz. Ki mint vet, úgy arat. Most gondolom már világossá vált, hogy ez mit jelent. Nem az számít, hogy miképpen vélekedünk a tetteinkről. Válasszuk mondjuk az emberölést. Azért öl valaki, mert sorozatgyilkos, vagy azért, mert az országát, a családját védő katona. Nem mindegy, mondanák sokan, mert az egyik alantas, a másik nemes cél. Ha a sorozatgyilkos és a katona megölnek 10-10 embert, akkor 10 ember halála hiábavaló, míg 10 ember halála nemes célt szolgál? A tények ellenben azt mondják, hogy mindkét esetben van 10 hulla. A 10 hullát nem hiszem, hogy nagyon érdekli, miért halt meg. Meghalt és kész. Igaz? A tett, akármilyen filozófiát kerítünk köré, mégis csak a gyilkolás volt. Rezgése akkor is ugyanaz. Nem véletlen a mondás, hogy aki karddal öl, kard által hal. Itt sem térnek ki arra, hogy de hát a nemes cél, meg minden. Nincs ott, hogy aki kardal öl, az kard által hal, ha, vagy abban az esetben nem, ha. Ezt fontos, hogy megértsük, ennél jóval egyszerűbb dolgokban is.
Ide tartozik a reinkarnáció is. Mivel minden rezgés, és megállapítottuk, hogy olyan nincs, hogy valami megszűnik rezegni, ebből az következik, hogy olyan sincs, hogy valaki meghal. Olyan lehetséges, hogy más szinten rezeg tovább, de olyan, hogy megszűnik rezegni, vagy élni, ilyen nem lehetséges. Viszont a tettek következményeit megéljük, mert a hasonló hasonlót vonz. Szóval, ha valaki egész életében másokat gyötört, és eltávozik az élők sorából, egyértelmű, hogy a következményekkel találkozni fog. Hogyan? Úgy, hogy kap még esélyt. Csak akkor lehet, hogy majd nyomorékként születik le. Van egy csomó lehetőség ám.
Mielőtt nagyon belemennénk az előző és következő életek fejtegetésébe, egyet érdemes letisztáznunk, semmi nem történik velünk akaratunkon kívül. Miért? Mert ez is a vonzás törvénye. Ha eléggé tudatosak vagyunk, akkor azokból a dolgokból, amik velünk történnek, megállapíthatjuk, hogy mi váltotta ki őket. És ha még ennél is tudatosabbak vagyunk, akkor az alapján, amit meg szeretnénk élni, kiválaszthatjuk, hogy milyen döntések vezetnek el minket oda. Például, ha a békét akarjuk megtapasztalni, akkor nem érdemes háborús övezetbe mennünk nyaralni. Már hallom is, hogy erről sokaknak eszébe jut, hogy az éhező etiópok, akik naponta meghalnak alultápláltságban, vagy az ártatlan gyermekek, akik pont a háborús övezetekben élnek és halnak, biztos, hogy nem ezt választották, hanem csupán a körülményeik áldozatai. Biztos? Ennyire szeretetteljes ez a világ, mindenki ennyire toleráns a másikhoz? Ha ez így lenne, akkor nem lenne éhezés. Akkor rég gondoskodtunk volna arról, hogy ne legyen éhezés egyik részről, míg másik részről a többletélelmiszert kidobják. Lehet, hogy pont azok születnek ilyen helyekre, akik előzőleg dőzsöltek meggondolatlanul, vagy irtották az embereket, és most kíváncsiak, milyen a másik oldalon? Néha el szoktam tűnődni, hogy a nyomorék koldus vajon miért tart ott, ahol.
Mindig van választásunk. Abban a pillanatban, hogy megelégeltük az események menetét, nem tetszik amit átélünk, rögtön tudunk változtatni. Új döntéseinkkel megváltoztathatjuk a jövőnket. Nagyon jól mondják, hogy múltunk a jelenünket alakítja, jelenünk a jövőnket. Ha úgy döntünk, hogy mostantól egy magasabb rezgésen működünk, pillanatok alatt átrendeződik a világ, és támogat minket ebbéli törekvéseinkben. És a reinkarnáció nem csupán annyit jelent, hogy most bűnhődünk az előző életekben elkövetett bűneinkért. Az igaz, hogy tetteink következményeit éljük. De a karma abban a pillanatban eldobható, ahogyan túllépünk jelenlegi szintünkön. Amikor a szeretetet választjuk, és a szeretet törvényszerűségei szerint élünk, akkor a régi energiák okafogyottá válnak, ez jelenti azt, amikor olyat hallunk, hogy isten megbocsájtja vétkeinket. Ezt látjuk, amikor csodálatos gyógyulásokat látunk.
A betegségek is csak rezgések. Leginkább figyelmeztetések, amik arra vonatkoznak, hogy letértünk az útról, a szeretet ösvényéről. Valamit elfojtunk magunkban, vegyük észre, hogy a feladatok elől nem elfutni kell, hanem megoldani őket, hogy tanulva az esetekből végre továbbléphessünk. A balesetek is ilyenek. Hajlamosak vagyunk jelen állapotunkat nézni, amikor a jelenben valami probléma merül fel. Olyankor eszünkbe sem jut, hogy vajon mi váltja ki ezt az állapotot. Igazán végiggondolhatnánk. Rengeteg irodalom foglalkozik a betegségek jelentésével, érdemes tanulmányozni. Sajnos azt kell mondanom, hogy az ember szereti magát becsapni. Talán ez leginkább azért van, mert már gyermekként rákényszerítenek minket a hazugságokra, a képmutatásra, hogy akkor is mosolyogjunk, amikor semmi sincs rendben körülöttünk, igyekezzünk nem tudomást venni a dolgokról, ahelyett, hogy megoldanánk azokat. látjuk, hogy a felnőttek folyamatosan színlelnek. Ez oda vezet minket, hogy mi is követjük a látottakat. Az igazi színlelés ott kezdődik, amikor magunkat is becsapjuk. Ide tartozik az a mondás is, hogy más szemében észreveszi a szálkát, de a sajátjában nem, a gerendát. Mit is jelent ez? Hogy azt vesszük észre, hogy vannak bizonyos emberek, akik sokszor ok nélkül zavarnak minket. Miért? Mert annyira becsapjuk magunkat, annyira elnyomjuk a bennünk lakozó érzéseket, érzelmeket, hogy tudomást sem veszünk róluk, jó mélyen elnyomjuk magunkban, ahelyett, hogy a helyükön kezelnénk őket. Viszont ha valamely elnyomott tulajdonságunkat, érzelmünket meglátjuk máson, akkor rögtön tudjuk, hogy mi ezt el szoktuk nyomni, de más emberen nem tudjuk elnyomni, így ez nagyon zavar minket. Tehát, olyan ez, mintha tükörbe néznénk. Igazi, az igazságot mutató tükörbe.
Aztán ez odáig fajul, hogy amikor valaki változtatni szeretne, akkor is csak nehezen megy, főleg, ha beteg, mert a sok maga elől bujkálástól nem tudja feltárni a betegséget kiváltó okot. Természetesen aki segítséget kér, annak segítenek is. Ha igazán felkészült a változásra, akkor el fog jutni ahhoz a személyhez, aki képes segítségére lenni. Addig bizony előfordul, hogy sarlatánok kezébe kerül, míg kínjai akkorára nem duzzadnak, hogy igazán változtatni akar. Olyankor mintha az égből pottyanna egy Angyal, a megfelelő ember egyszer csak ott áll, és jelentkezik, hogy jött segítni.
Nagyon haragszunk a sarlatánokra igaz? De mégis azt kell mondanom, hogy szükség van rájuk. Szükségszerűen léteznek. Ők is vagy becsapják magukat és nagy gyógyítónak képzelik magukat, vagy csak a pénz miatt hitetik el ezt a többiekkel. Abban a világban, amit magunknak teremtettünk, mit is várhatunk. Teremtsünk olyat, ahol erre nincs szükség. Legyünk mindig becsületesek, szeretetteljesek, megértőek, segítőkészek magunkkal is, és másokkal is. Amint mindenki ezt cselekszi, megszűnnek a háborúk. Amíg viszont még nem cselekszik körülöttünk mindenki így, addig valószínű, hogy visszatartjuk magunkat attól, hogy ilyen legyen a világ. Biztosíthatok mindenkit, hogyha elértük azt a fejlődési szintet, amikor már nem háborog bennünk semmi, amikor a béke lakozik csak szívünkben és a szeretet, akkor egyszeriben egy másik világba kerülünk. Ezt hívják felemelkedésnek. Ez történik a felemelkedett mesterekkel. Vagyis semmi különleges, csupán olyan világba kerülnek, ami megfelel belső hozzáállásuknak. Vagyis a világ, belsőnk kivetülése. Akinek nem tetszik, továbbra is magában kell eszközölnie a változásokat. Így működik az Isteni szeretet, az Isteni teremtés.
Igazából nem csupán az Isten egy, hanem egy az egész mindenség, Istenben. Most már remélem érthető, hogy ezt hogyan kell értelmezni.
Magát a teremtést én máshogy szoktam megközelíteni, mint azt általában szokták. Egyszerű az egész. Van a Teremtő, aki egyszerre férfi és női energiákkal rendelkezik. A férfi kisugárzó jellegű, a nő befogadó jellegű. Amikor a nő a férfi kiáradó energiáját befogadja, feltöltekezik vele, mikor túlcsordul, vissza is áramoltatja az energiát, jobban mondva a szeretet. Ekkor a nő lesz az, aki árasztja, és a férfi lesz az, aki befogadja a szeretet. A nőből viszont kiárad maga a teremtés, a teremtettben, vagy fiúban, vagy gyermekben, kinek hogy tetszik. Így már hármas egységet alkotnak. Persze a folyamat itt nem áll meg, ismét áradnak az energiák, immár a fiút is feltöltve, akiből ismét kiárad az energia, létrehozva az Angyalokat a maguk rendje szerint, a lényeg, hogy minden teremtetten keresztül árad ki a további teremtett lelkek hada. Így azt is láthatjuk, hogy egyre kisebb mennyiségű energia lesz, ahogy sokasodik a teremtés, végül mielőtt elfogyna, mert azt nem tud, ahogy már elmondtam, az egész visszafordul önmagába. Így alkot egységet a sokaság. A lelkek pedig felfelé törekednek, hisz hajtja őket az egyesülés vágya a Teremtővel, mert ő maga alkot mindent. Aztán mikor egyesültek, ismét elölről kezdik a folyamatot. Kiáradnak, majd visszatérnek. A testben ez olyan, mint a lélegzés: kifújás, beszívás. Ha jól megnézzük, mindez érvényes kicsiben és nagyban egyaránt a világunkban. Míg az univerzum tágul, addig a teremtett lelkek törekszenek az Isteni Egység felé.
Ennyit gondoltam elmondani az egyistenhitről, az energiákról, a rezgésről. Mindenki, akit kíváncsivá tettem, gondolkodjon el a hallottakról, meditáljon ezeken a gondolatokon, keresse meg a saját igazságát.
A Fény, A teremtő Szeretet legyen mindannyiunkkal!
