34. Harmónia és egyensúly

Ez a két dolog is említést érdemel. Sokan úgy tartják, a kettő teljesen egy és ugyanaz. Ellenben én látok némi különbséget. Először venném a harmóniát. Harmónia, vagy összhang. Megannyi aspektusa van ennek az egyszerű szónak. Azt mindenki tudja, hogy harmóniában kell élnünk, de mivel, és miért? Ez ma már közhely. De mit is takar ez a közhely? Úgy gondolom, érdemes ezt a témát először kisebb, majd folyamatosan egyre nagyobb összefüggéseiben szemlélnünk. A kis összefüggések talán a legfontosabbak, mert ezek hatnak életünkre közvetlenül a legjobban. Természetesen rengeteg esemény, dolog, csupán a nagyobb összefüggésekben értelmezhető, de szeretném, ha ez az írás nem csupán elméleti lenne, hanem a gyakorlatban is hasznosnak bizonyulhatna a keresők számára. Nem árt persze azt is letisztázni, hogy ki mit keres. A legfontosabbnak azt tartom, hogy mindenki keresse meg önmagát. Ha ez már megtörtént, akkor jöhetnek az összefüggések.

Magunkat megkeresni többféleképpen lehetséges. Több megnyilvánulási formával is rendelkezünk. Rögtön itt van fizikai testünk. Talán úgy gondoljuk, ezt megkeresni a legkönnyebb. Látszólag valóban így is van, bár érdemes tudnunk, hogy fizikai testünk csupán okozat, ami bizonyos helyzetekben okká válva további okozatokat tud életre kelteni. A harmónia szempontjából tudjuk azt, hogy ha fizikai testünk harmóniában működik, akkor egészséges, minket szolgál. De mivel is kell harmóniában lennie testünknek? A lelkünkkel, és szellemünkkel. Miért, a kettő nem ugyanaz? Nem.

Fontos megértenünk, hogy mint rengeteg dolog, ez is hármas egységekben működik. Tartalmazzuk az ős okot, ami hogy kifejezze magát, megnyilvánul a fizikai világban. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, szüksége van egy kiegyensúlyozó energiára, mert a szellem és a test között olyan áthidalhatatlan a szakadék energiamintázatát tekintve, hogy egyébként nem lenne lehetséges a megnyilvánulása anyagi síkon. Ez pontosan tükrözi a teremtést is. Gondoljunk csak a gyermekre. A gyermek fizikai megjelenése két ember egymás iránt érzett harmóniájának, szeretetének. Emellett két fizikai test közös többszöröse is. Hiába gondoljuk úgy, hogy egy párkapcsolat két emberen múlik, rá kell jönnünk, hogy ez nem igaz. Egy harmonikusan működő párkapcsolatban 3 minta létezik. A férfi energia, amely kiárad, a női energia, amely befogad, és végül a teremtmény, ami egyesíti a két energiamintát, és valami többet hoz létre. Ez nem egyenlő a két energiaminta összegével, ez valami olyan dolog, ami egy magasabb szintre emeli a két eredeti minőséget. Ennek a dolognak is vizsgálhatjuk megannyi aspektusát, de mindig ide fogunk kilyukadni. Azért nézzük csak meg néhány példán keresztül. Továbbra is maradjunk a gyermeknél. A gyermek nem csupán egy férfi és egy nő összege. Természetesen genetikailag igen, de genetikailag is túlmutat két fél petesejten, mert nem csupán létrehoz egy egész petét, hanem olyan kombinációját adja a két eredeti fél génállománynak, ami merőben új, addig sosem látott, és ami teljességgel megismételhetetlen. Ebből is látszik, hogy nem elégedhetünk meg azzal, hogy a gyermek szüleinek összege. Valami jóval több annál, mert nem csak egy eredmény, hanem egy olyan új dolog, ami képes visszahatni létrehozóira. Az összes teremtmény ilyen. Mindegy az, hogy egy asztalról vagy egy eszméről szólunk, a létrehozáshoz kell valami, ami kigondolja, valami, amiből megvalósítható, és lesz valami, ami pedig megváltoztatva a két előző dolgot, azokat egyesíti, átformálja, magasabb szintre emeli, ezzel visszahat teremtőire.

És itt nagyon fontos, a harmónia. Ha a két teremtő tényező nincs harmóniában egymással, akkor a teremtmény is féllábas lesz. Minden megteremtett dolog minősíti megteremtőjét, megteremtőit. Tegyük fel, hogy egy hangszert akarunk készíteni, mondjuk legyen az vonós, teszem azt egy cselló. Attól, hogy bennem megformálódik a tökéletes ötlet, hogy milyen arányok alkalmazásával lesz tökéletes majd a hangszer, milyen legyen a fa száliránya az egyes részeken, hogyan hajlítsam meg, hogyan illesszem össze az egyes darabokat, hogy a vége mestermű legyen, tökéletes hangzással, ha nem a megfelelő minőségű fát szerzem be, nem a megfelelő minőségű ragasztóval dolgozom, vagyis nem a megfelelő minőségű az a valami, ami befogadja kiáradó ötletemet. Ebben az esetben a teremtményem, vagyis a cselló, biztos, hogy nem fogja minőségében megközelíteni azt az alapötletet, amely bennem megformálódott. Innentől kezdve fölösleges magyarázni, hogy min múlt. Nem volt harmóniában a két alaptényező, a férfi és a női energia, így a gyermek, vagy teremtény is selejtes lett.

Nézzünk körül életünkben, érdemes, hogy a teremtményeink milyenek. Ha elégedetlenek vagyunk életünk jelenlegi állásával, akkor valószínűleg az életünk eseményeit megteremtő két energiaminta már nem volt harmóniában. Érdemes megértenünk, hogy minden ebben a hármas egységben működik. Ez a hármas egység gondolataink, érzelmeink, indíttatásaink, szavaink, tetteink meghatározója is. Ha már gondolataink és indíttatásaink között sincs harmónia, akkor mit várunk szavainktól? Akkor jöhet az, hogy azt sem tudtam, mit beszélek. Vagy az, hogy megbánjuk, amit mondtunk. Sokszor tapasztalom azt is, hogy sokan nem értik, miért nem fejlődnek spirituálisan gyorsabban, pedig annyi mindent megtesznek. Adott esetben igyekeznek megválogatni gondolataikat, tetteiket, szeretettel viszonyulnak embertársaikhoz, meditálnak, mégsem haladnak előre egy lépést sem, vagy egyszerűen tévúton járnak. A nagy jó szándék hevében pedig nem veszik észre, hogy hol a hiba. Egyszerű, valószínűsítem, hogy indíttatásaik, döntéseik, és tetteik sincsenek harmóniában egymással. Ez azt jelenti, hogy kitűznek egy magasztos célt, tegyük fel, hogy megtanulnak a harmadik szemükkel érzékelni. Ez egy nagyon előrevivő cél. De miért is jó ez nekik? Mire szeretnék használni? És itt nem az a kérdés, hogy mit mondanak, mire szeretnék használni, mert az egy jól begyakorolt formula, itt az indíttatás a lényeg, a szándék ősprincípiuma. Amíg azt nem tisztázzák le magukban, addig lehet nyitogatni a harmadik szemet, viszont arra, hogy azzal tisztán érzékeljenek, nem lesznek felkészülve. Természetesen az önbecsapás művészei vagyunk sokszor. Érdemes legalább saját magunkkal őszintének lennünk, egyébként az életünkben nem lesz harmónia, ami pedig elengedhetetlen a teremtéshez. Egyszóval, amennyiben valaki azt érzi, hogy nincs rendben az élete, nem arra halad, amerre szeretne haladni, érdemes feltérképeznie, hol csapja be önmagát. Ezen a ponton lehet segítséget kérni, de sokszor az igazi izgalom éppen az, hogy meg tudjuk-e magunk találni saját rosszul működő részünket. Ilyenkor jön az, hogy hiába megyünk el tisztánlátóhoz, jóshoz, asztrológushoz, vagy akárkihez, egyik sem fog tudni olyat mondani, amitől életünk varázsütésre megoldódik. A varázspálca a mi kezünkben van, a helyes varázsigét csak mi tudjuk, innentől kezdve nekünk is kell a varázslást kiviteleznünk, ha változást szeretnénk előidézni életünkben.

Ebben rengeteget segít, ha ténylegesen megértjük a harmónia mibenlétét, és természetét. Jól gondoljuk meg, pontosan mit szeretnénk elérni, az valóban jó-e nekünk. Hogy amit szeretnénk, az jó-e nekünk, ismét a harmónián múlik. Érdemes megvizsgálnunk, hogy amennyiben elérjük célunkat, azzal mit okozunk közvetlen környezetünkben, családunk, barátaink, ismerőseink, az emberiség és Földanya összefüggéseiben. Ha ezek nincsenek harmóniában, biztosan nem leszünk sikeresek. Ezt hogyan is tegyem világosabbá? Tegyük fel gyógyítóként szeretnék működni. Ez elsőre egy csodálatos dolog, meggyógyítom a családtagjaimat, az emberiséget, Földanyát, az univerzumot, ez mindenkinek jó lesz. Igen, és a családom igényli ezt? Biztos, hogy pont rám van ebben szükségük, és az emberiségnek? És Földanyának? Itt lép be egy elengedhetetlenül fontos dolog. Az előbbi felsorolásból kimaradt, és nagyon sokszor valóban kihagyjuk azt, ami a legfontosabb minden ilyen kérdésben. Segítek, az maradt ki, hogy meggyógyítom önmagam. Hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy csak a mi behatásunktól javulhat meg környezetünk, ami egy rajtunk kívül álló dolog. Vagyis úgy gondoljuk, hogy azon akarunk változtatni, ami rajtunk kívül áll, mert az majd visszahatva ránk, nekünk is jó lesz. Itt a csúsztatás. Változtatni nem kell semmin, ami úgymond rajtunk kívül áll. Az igaz, hogy ilyen dolgok nincsenek, de pont azért vagyunk ebben a dimenzióban, mert az illúzió az, hogy vagyunk mi, és a körülöttünk lévő dolgok. Ez az illúzió segít minket spirituális és szellemi fejlődésünkben. Pont azért, mert amin mi változtathatunk, az kizárólag önmagunk. Nincs jogunk változtatni sem a környezetünkben élő embereken, sem a Földanya energetikáján, sem semmi egyében, mert minden úgy tökéletes, ahogyan van, úgy szolgálja személyes fejlődésünket, ahogyan van. Ez olyan, hogy ha kigyullad az olajlámpa az autó műszerfalán, akkor nem a lámpát kell kikötni, hanem olajat kell az autóba öntenünk. Fontos, hogy megértsük, mi van rajtunk kívül és mi belül. Az autó esetében badarság, ha a lelkünket akarjuk megolajozni, hogy az autó jól működjön. Itt jön be a gondolkodási képesség, és az analógia. Lehet ez az olajgond egy egyszeri eset, ami annyit jelent, hogy magunkat is karban kell tartani, akkor ez kivetül környezetünkre is, mert ami bent az kint is, vagyis, ha törekszem arra, hogy magamban rend legyen, akkor magam körül is lassacskán rendet rakok. Vagyis az autóban lecserélem az olajat időközönként, mert ez elengedhetetlen a normális működéséhez. És magamban is olajat cserélek időközönként, vagyis, ha rugalmatlanná válok, akkor emlékeztetnem magam, hogy magamon, csupán én tudok változtatni, vagyis ha elégedetlen vagyok magammal, akkor meg kell vizsgálnom, hol borult fel a harmónia bennem, vagy hol nem is alakult ki, egyáltalán.

Jó hír, hogy amikor elkezdünk magunkon igazán dolgozni, akkor a legapróbb lépésnek is van gyakorlati látszata. Ez mutatja, mennyire hatásos dolog a teremtés. Tehát összefüggéseiben nézve, ha magunkban harmóniában vagyunk, az átalakítja környezetünket. Ha valami még mindig nem akar átalakulni, ott felül kell vizsgálnunk, mi az, ami ezt gátolja. Vannak olyan dolgok is, amelyeknek létezését csupán el kell fogadnunk. Ez is feladat. Ilyen lehet például egy rossz főnök, vagy egy kellemetlen munkatárs. Természetesen lehet állást cserélni, csak ez nem mindig annyira egyszerű, és ha már mindent harmóniába hoztunk önmagunkban, és még mindig ugyanolyan rosszul viszonyul hozzánk a főnök, vagy kellemetlen a munkatárs, ahogyan eddig, holott mindenki megváltozott, akkor lehet, hogy eszükhöz kell mérni, és elfogadni, hogy ők ilyenek. Megváltoztatni nem kell senkit, mindenkinek joga van úgy élni, ahogyan csak szeretne. Ha ez nekünk nem tetszik, akkor ismét csak a saját hozzáállásunkon tudunk változtatni, akkor kerülünk harmóniába önmagunkkal.      

Ennyit a harmóniáról, röviden. Most nézzük meg az egyensúlyt. Számomra ez a nagyobb összefüggésekben látható, azok kifejezésére alkalmas. Mik is ezek? Először is van a saját életünk, ami beleilleszkedik jó esetben a többi ember életébe. Ez azt jelenti, hogy tudnunk kell, hogy nem csupán mi élünk a bolygón, vannak még más élőlények, emberek, látszólag rajtunk kívül is. Ezt fontos felismernünk, mert sajnos sokan gondolják úgy, hogy az egyetlen értelmes lény közel s távol, az ők maguk, a többiek csak díszítések, vagy körítése életüknek, nem tartoznak felelősséggel másért, csak magukért. Részben még igazuk is van. Ellenben, ahhoz, hogy harmóniát teremtsünk életünkben, fontos megéreznünk az egyensúlyt embertársainkkal is. Amennyire fontos az, hogy magunkat külön is tudjuk fejleszteni, függetlenül a környezetünk ránk gyakorolt hatásaitól, annyira fontos az is, hogy érezzük azt magunkban, tisztán és világosan. Az egyik ok, hogy egy nagy egész részei vagyunk, és létünknek illeszkedni a nagy egészbe, de ennek a nagy egésznek három egysége van. Ebbe kell nekünk illeszkednünk. A másik ok, ha nem tudjuk milyen ez a nagy egész, akkor azt sem fogjuk tisztán látni, hogy mit kell változtatnunk magunkon, hogy felül tudjunk emelkedni ezen a nagy egészen, hogy a hibáiból tanulhassunk, hogy tökéletesíthessük, vagy hogyan függetlenítsük magunkat tőle. Ez a nagy egész a kollektív tudatháló. Fontosnak tartom ennek érzékelését. Rengeteg információt tartalmaz múltról, jelenről, és okosan szemlélve, az összefüggések és analógiák segítségével a jövő lehetőségeiről is. Érdemes itt megjegyeznem, hogy sok jóssal ellentétben én azt mondom, hogy a jövő egy képlékeny massza, amit jelenünk határoz meg. Akármilyen biztosan állítja néhány jós, hogy holnap, vagy tíz év múlva mi fog velünk történni, az egészen addig igaz is, amíg meg nem változtatjuk gondolkodásmódunkat. Abban a pillanatban ugyanis minden átrendeződhet, még a csillagok állása, vagy ránk gyakorolt hatása. Nem véletlen a mondás, miszerint a bölcs uralkodik csillagain. Túl lehet lépni a csillagállások ránk ható energiamintáin és összefüggésein is, ez a kozmikus tudatháló lesz, de itt még nem tartunk.

Tehát egyensúlyba kell kerülnünk a kollektív tudathálónkkal.  Az emberivel, azért írtam, hogy a miénkkel, ha már egyszer emberek vagyunk. Amikor ez sikerül, akkor jövünk rá, hogy mik az összefüggések ebben a hatalmas, bolygó szintű rendszerben. Láthatjuk embertársaink gondolatait, milliárd évekre visszamenőleg. Bizony, ezen a szinten kezdünk el csak igazán művelődni. Aki szeretné, annak feltárulhatnak az ősi titkok. Felhívom mindenki figyelmét, hogy természetesen ebben az esetben is csak arról fogunk információt kapni, aminek megértésére és befogadására készen állunk. Kicsit azért néha beleláthatunk több dologba is, ez mindig a mézesmadzag. Sokan panaszkodnak, hogy eleinte gyorsan fejlődnek, óriási megéléseik vannak, napról napra megvilágosodik bennük valami, aztán meg egyszer csak lelassul a fejlődés. Itt szokták sokan feladni a spiritualitást. Elvesztik a kezdeti lendületet. Pedig csak annyi történik, hogy megvolt a mézesmadzag, most jöhet az igazi munka. láthattuk, mi mindenre lehetünk képesek, ha hajlandóak vagyunk tudatosodni, a fény és a szeretet útján járni, magunkat folyamatosan megfigyelni és fejleszteni. Tudom, átestem ezen én is. Nagyon csalódott voltam sokáig. Aztán, mikor türelmesen dolgoztam magamon, folyamatosan a saját tudomásomra hozva, hogy akkor is az a döntésem, hogy a fény és szeretet útján járok, akármilyen negatív gondolataim is legyenek, akkor egyszer megtört a jég, megannyi megpróbáltatás, tesz és leckéztetés után végre elkezdtem igazán fejlődni. Na, ekkor már annyira képes voltam saját gátjaimat lebontani, hogy igazán, félreismerhetetlenül, és elszakíthatatlanul összeolvadt tudatom legfelsőbb énemmel. Azóta már nem csak sejtem, hanem konkrétan tudom ki vagyok és miért vagyok itt.

Ez most már visszavonhatatlan, mert nem akarom többé visszavonni, túl jó dolog ez. Persze még mindig van és lesz is mit fejlesztenem önmagamon, nem lettem tökéletes, de legalább tudom, mennyi minden van még, ami felfedezésre vár. Szóval ilyen az, amikor egyensúlyba kerül az ember a kollektív tudathálóval. Most már bármilyen titkot fel tudok tárni, amit készen állok befogadni, az emberek nem tudnak titkolni előlem semmit, ha akarom, mindenkit egyesével meg tudok nézni, ki tudok elemezni, csak rá kell gondolnom. És ez miért jó nekem? Segít abban, hogy tisztán lássam az emberi fejlődés irányát. Segít abban, hogy el tudjam dönteni, én is abba az irányba szeretnék-e haladni, vagy valami más irányt választok? És abban is segít, hogy kiderítsem a hozzám segítségért fordulók konkrét, akár maguk elől is titkolt szándékát, ehhez mérten tudok információt átadni, ezzel talán valóban segítem, ha már erre kért. Egy biztos, nem zaklatok senkit akarata ellenére, és igyekszem, hogy csak olyan információt adjak át, amire a kérdező ténylegesen készen áll. Ezek az írások mások, itt a kollektív tudat a mérce, abból is a fejlettebb embereké. Amit leírok, az vagy érthető, vagy nem. Azok számára, akiknek az útja hasonló irányba vezet, mint az enyém, a nagy része érthető lesz, a többi elgondolkodtató. És érdemes mindenkinek, aki úgy érzi, elgondolkodnia ezeken a dolgokon, mert csak akkor fog mindenkinek, magának, személyre szabottan szólni bárminemű információ, ha azt megtalálta önmagában is. Akkor el tudja mindenki egyénileg dönteni, hasznos-e amit kapott a számára, vagy sem. Nem érdemes rögtön elutasítani, vagy ócsárolni bárminemű információt, lehet, hogy csak nem nekünk szól, attól még valakinek lehet, hogy pont arra van szüksége. Itt is bejön az, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltess.   

Ha ez az egyensúly már megvalósult, akkor készen állunk egy nagyobb összefüggés megtapasztalására, befogadására. Ez a kozmikus tudatháló egy hozzánk közelebb eső darabkája, mégpedig Földanya, a Társteremtő és a természet tudathálója. Látszólag Földanya és a természet egy és ugyanaz, de igazából a természet erőit mindketten alakítják, így ez egy különálló dolog. Ez is hármas egység. Fontos megfigyelni és értelmezni a természeti jelenségeket, mikor rákapcsolódunk erre a hálóra. Rögtön fogjuk érezni, hogy ez egy nagyobb összefüggés apró része, ami kivezet minket az univerzum és végül a kozmosz rejtelmeibe, de egyelőre maradjunk otthonunknál, a Földnél. A természet apró rezdüléseiből következtethetünk Földanya és Zilon tárgyalásainak menetére. Persze még ott vannak olyan evidens dolgok is a természetben, amik azért vannak ott, hogy folyamatosan tanítsanak minket, csak annyira el van telve magától az emberiség nagy része, hogy ezeket a dolgokat lealacsonyítónak találja megfigyelni, értelmezni, vagy éppen annyira agyonelemzik a tudósok, hogy egyszerűen már azt sem tudják, hogy egy borsszemet elemeznek, mert elvesztek az atomszerkezetben. Van ilyen. Viszont aki képes arra, hogy egyensúlyba hozza magát a természettel, az észrevehet rengeteg analógiát. Például a növények a fény felé nőnek, a rovarok felfelé menekülnek, és szintén a fényt követik. Magyarul ez egy teljesen természetes hozzáállás, talán nem egy véletlen dolog. Abban is biztos vagyok, hogy az adott embercsoportnak az adott környezete képes tanítója lenni. Biztos, hogy hasonló következtetéseket vonnak le azok, akik a tengeri élőlényeket, és a tenger mozgását figyelik, mint azok, akik tengert még életükben nem láttak, esetleg hegyvidék az otthonuk, mert mindenki máson keresztül képes meglátni az összefüggéseket, mert más az életkörnyezete. Aztán aki már ezen is túl tud lépni, az már képes lehet arra is, hogy magával Földanyával kiépítsen egy csodálatos és gyümölcsöző, harmonikus kapcsolatot. Ő rengeteg dolgot elmond, megannyi fontos információt átad, hogy ezzel is segítse fejlődésünket. Aztán Zilonnal, új Társteremtőjével is fel lehet venni a kapcsolatot, így szépen egyensúlyba lehet kerülni az ő tudathálójukkal.

Akkor azt is kiismerhetjük, hogy ők milyenek, mik a szándékaik, mit szeretnének velünk tenni, hol tartanak a spirituális fejlődésben, mik a gyengéik, mik az erősségeik. Ugyanúgy meg lehet őket ismerni, mint bármely embertársunkat. Ez is önmagunk megismerésének része, főleg ha azt vesszük, hogy nincs más rajtunk kívül. Aztán ez a tudat egyre tágul, az egész kozmikus tudathálóval kiépíthetjük az egyensúlyt. Ez kihat majd hétköznapi életünkre is, nagyobb összefüggésekben látjuk a földi eseményeket. Pontosabban, nagyobb rálátással leszünk képesek meghozni döntéseinket, így a teremtésünk is jobban fog hasonlítani arra, amit szeretnénk. Végül, egyesülhetünk a Legfelsőbb Teremtő tudatával. Részesei lehetünk emlékezetének, az Akashának. Onnan aztán minden információt megkaphatunk, bármiről, amit szeretnénk tudni. Ez az egyensúly hármas rendszere az én megéléseim alapján.  Biztos vagyok benne, hogy sokakat elgondolkodtat a megannyi lehetőség. Amit ajánlok, hogy konkrét célkitűzés után folyamatosan tegyünk annak eléréséért, vizsgáljuk meg kívánságainkat, hogy beleillenek-e a kitűzött célhoz vezető útba, vagy sem, esetleg közvetlenül, vagy csak közvetetten.

Itt azért felhívom mindenki figyelmét arra, hogy mint mindennek, ennek is ára van, ahogyan azt már régebben kifejtettem. Az ár nem pénzben mérhető, sőt a pénzhez vajmi kevés köze van. Viszont nagyon nagy árat kell fizetnie annak, aki ezt az utat választja. Ezt az árat folyamatosan fizetjük, egyébként a fejlődés elakad. Ez az ár pedig az, hogy túl kell lépnünk az anyagi dolgokon, hogy uralhassuk azokat, túl kell lépnünk megtestesülésünkön, hogy uralhassuk azt, és túl kell lépni önmagunkon, hogy uralhassuk a kozmoszt. Bármit is képesek vagyunk uralni, teremteni, csak olyan dolgot tegyünk, aminek következményeit is hajlandóak vagyunk felvállalni. Tudatosodnunk kell, folyamatosan nyitva elménket és szívünket, hogy a megannyi új információ átjárhasson minket, és folyamatosan azon kell dolgoznunk, hogy tudatunk korlátait ledöntsük. Feladjuk babonáinkat, kicsinyes ragaszkodásunkat, elfogadást tanuljunk, hiszen ha nem vagyunk képesek elfogadni a látottakat, akkor hogyan szeretnénk fejlődni? Bámulatos rugalmasságot és változtatási hajlandóságot követel meg ez az út. Aki elakad saját korlátainál, az csak addig lesz képes látni, tovább nem, mert a hatalmas tudás, fény és szeretetet, amit nem vagyunk képesek még elviselni, hatalmas károkat okozhat bennünk, például tudatunkban.

Remélem utat mutattam a fejlődni és ébredni vágyóknak.