29. A gondolkodás szükségességéről

           

Megihlettek a világhálón talált weboldalak, és hozzászólásaik, ezért éreztem úgy, hogy erről mindenképpen érdemes külön is szólni. Írtam már a tudatosodásról, a birkaságról, rengeteg mindenről, de valahogy mégis külön ki kell emelnem ezt a témát. Eddig úgy gondoltam, hogy az ember önmagában egy gondolkodó lény. Igaz, hogy a társadalmunkat irányító elemek igyekeznek visszafogni a gondolkodás szabadságát, erre megvannak a jól bevált módszerek. Itt van rögtön a média, ahonnan a reklámokon keresztül az árad, hogy vegyük meg ezt, vagy azt a terméket, ha nincs pénzünk, ott a hitel, ha betegek vagyunk, akkor szedjünk be egy halom gyógyszert. Csak egyet ne tegyünk, ne gondolkodjunk el azon, erre a sok vacakra vajon igazán szükségünk van-e.

Aztán ott vannak a tanintézetek. A középiskolásoknak készült elsős irodalomkönyvben le van írva, hogy a magyaroknak nincs történelmi múltja, vagy kultúrája, ha volt, akkor meg elveszett. Erre mit lehet reagálni? Arany lemezekre, kőtáblákra vésett rovásírások tömkelege tartalmazza ősi történelmünket, de mindenki járjon utána, akit érdekel. És bizony a tankönyvek tele vannak ehhez hasonló igaztalan állításokkal. Kizárólag azért, hogy megtévesszék az ifjúságot. Miért? Hogy egy gyökértelen, lealázott kis csődtömeg, barbár hordának tartsuk a magyarságot, amit jó, ha eltűr a művelt Európa. Nem az a szégyen, hogy az osztrákok 1821-ben ezt ránkerőltették, hanem az, hogy a mai napig is ezt tanítják. De mit is várhatunk? Az amerikaiaknak mindegy, hogy Románia, vagy Magyarország, azt se tudják, eszik-e vagy isszák. Volt családtagom Amerikában, megkérdezték tőle, hogy mi jurtában lakunk-e. Csoda, hogy legalább a jurta szót ismerték.

Persze nem ez a lényeg, hanem az, hogy az egyházakkal karöltve évszázadok, évezredek óta igyekeznek az uralkodni vágyók, hogy a nép buta maradjon. Miért? Mert aki nem gondolkodik, az elfogadja, hogy az a jó, amit az okosok, vagy gazdagok, vagy az egyház mond nekik. Nem lázadnak a hülyeség ellen. Viszont azt mondom, hogy a gondolkodáshoz, a szabad gondolkodáshoz jogunk van. A Teremtő a saját képére alkotott minket, Ő képes rá, hiszen mi is képesek vagyunk rá. Azt nem értem, ha ennyire jók a képességeink, miért nem használjuk. Látom, hogy emberek annyira kényelmesen élik az életüket gondolkodás nélkül. Ráadásul ma már annyi minden előemésztett gondolatot magunkhoz vehetünk az internet segítségével, amennyit csak akarunk. És hisszük, hogy ez így van jól. Annyira erős a hit abban, hogy majd mások megmondják, mit helyes gondolnunk, hogy mindenből külön vallások nőnek ki.

Itt vannak a földönkívüliek. Ahány féle formációban állomásoznak a Föld körül, annyi féle nevet használnak. Mindegyik emberi csatornát használ. Közel sem viseltetik mindegyik faj jószándékkal az emberek felé. Sok faj azért jött, hogy majd idővel megszállja a Földet és uralma alá hajtsa azt, élén az emberiséggel. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy miért gondolják, hogy ez sikerülhet? Mert látják, hiszen a napnál is világosabb, hogy az emberek imádják, ha valakit isteníthetnek, ha valaki megmondja, mit tegyenek, ha gondolkodás nélkül szolgálhatnak valamilyen csoportot. Ők, az egekből alászállva, technikailag milliószor fejlettebbek, hát hogy ne lennének istenek? Gondoljunk csak arra, hány normálisnak látszó ember fordul ki önmagából, és becsületét cseréli gonoszságra, amint hatalmat kap. Sokaknak rögtön elszáll az agyuk, de csak azért, mert valószínűleg már előtte sem arra használták, amire igazán való.

    Aki felismeri, hogy Darwin tévedett, az ember nem a majomból alakult ki, hanem a birkából, az csodás dolgokat vihet végbe a saját hasznára és az emberek kárára. És mindebből lehet, hogy úgy jön ki, mint valami világmegváltó istenség, aki olyan kegyes volt, alázatért cserébe. Én is kaptam megannyi eszközt. Azt látok, amit akarok. Olvashatok az aura színeiből, de az energiarendszerek komplex, vagy egyes típusokra kiélezett részét is láthatom. Érzékelem az előző életeket, a jelent, a lehetséges jövőket, olvasok az Akasha krónikában, beszélhetek a földönkívüliekkel. Mégis arra jutottam, hogy a jól használt gondolkodás segít abban, hogy az információk tárházából értelmes képet alkothassak. Legyünk vele tisztában, hogy minden szükséges információ, sőt még több is folyamatosan a rendelkezésünkre áll. A kérdés, hogyan értelmezzük. Képesek vagyunk-e összefüggésekben, és szimbólumokban gondolkodni. Egységben, de adott helyzetben személyre szabottan. Mennyire vagyunk képesek arra, hogy saját egónkat elengedjük, hogy más helyzetébe belelátva neki a legrászabottabb információt adjuk át.

Mindezek a képességek ott vannak mindannyiunkban, és felfedezésre várnak. Gondoljunk csak bele, hogy milyen hatalmas ez az Univerzum. Egy morzsányi részét sem ismerjük igazán, annyi az információ. A saját Földünket sem ismerjük, még a saját testünket sem. A tudományok kénytelenek felszabdalni mindent egyre kisebb részekre, mert már nincs olyan, hogy a biológus a biológiával foglalkozik, csak olyan, hogy a kutató biológus a valamelyik élőlény valamelyik sejtciklusának egy apró részletét kutatja egész életében, mert ahogy választ kapunk egy kérdésre, az felvet másik száz , meg száz kérdést, amelyek oly izgalmasak, hogy érdemes a válaszokat megkeresni. Ezt az Univerzumot , sok másikkal egyetemben alkotja a Teremtő. És mégsincs káosz. Minden egy szabadon értelmezhető, mégis tökéletes rendben mozog. Bizony, az a logikus, hogy a saját maga által alkotott világrendszereket bizony átlátja, hiszen folyamatosan koordinálja ez az intelligens teremtő Energia. Hát erre hasonlít minden, erre hasonlítunk mi is. Hermész Triszmegisztoszt idézve, ami fent van, az van lent is, ami belül van, az van kint is. Egyszerűbben, mindent megismerhetünk, csak figyelnünk kell magunkba, és a környezetünkbe, akkor képesek lehetünk átlátni azt a káoszt, ami úgy tűnik, hogy körülvesz minket. Ha hajlandóak vagyunk gondolkodni, akkor rájövünk, hogy ami elsőre átláthatatlannak tűnik, az valójában tökéletes, egyszerű, és világos rendszer.

Ami még fontos lehet, az a tengely. Nem mindegy ugyanis, hogy mi körül forognak gondolataink. Ez a tengely lehet sokféle. Van, akinek a hatalom, van akinek a félelem, vagy a szeretet. Lehet megannyi dolog tengely bennünk. Ez határozza meg gondolkodásmódunk, gondolataink irányát. Ezzel teremtünk. Ha mindig azon agyalunk, mekkora káosz vesz minket körül, akkor a legnagyobb rendben is képesek leszünk észrevenni a rendetlenséget. Egyszerű példa, édesanyám rend és tisztaságmániás. Igaz, régebben súlyosabb volt a helyzet, már rengeteget fejlődött, köszönhetően annak, hogy az idő múlásával nem bírja annyira a tempót. Akármennyire is kisuvickoltam a lakást, akármennyire igyekeztem múzeumi rendet varázsolni, akkor is kosz és rendetlenség volt szerinte. Ez jó példa. amikor valaki belül lévő „koszt” és rendetlenséget kívül akarja megtisztítani, rendberakni. Vagy egy másik példa, akinél a hatalomvágy a tengely, az kreatív lesz abban, hogyan nyomjuk el a környezetünkben élőket, hogyan zsákmányoljuk ki maximálisan azokat, akik hajlandóak beszállni a játékba. És vajon kik azok, akiknek a félelem a tengely. Őket egyszerű megfélemlíteni. Ezek után ne is csodálkozzunk, hogy a hatalmi elit igyekszik ezt tenni, ráadásul még a gondolkodás képességét is le akarja korlátozni mindenféle tudatmódosító eszközökkel. Ezek lehetnek rádióhullámok, de egyszerűbb módszer a média.

Azt mondom, mindenki azt teszi meg tengelyének, amit akar, mindenki saját döntése. Viszont amit tengelyének tesz, az fog kihatni egész életére. Továbbra is az a helyzet, hogy akinek nem tetszik az élete, az változtasson a gondolkodásmódján. Én személy szerint a szeretetet, a szabadságot, a Fényt tettem tengelyemmé, gondolkodásmódom eszerint tereli életem. Ez az a szűrő, amin át vizsgálom a körülöttem lévő információtömeget. Azt használom fel, ami életembe elhozza ezt a tengelyt. A többi információt nem engedem hatni.

Ami még egy fontos dolog, hogy van az agyalás és a gondolkodás. A kettő teljesen más. Az agyalás öncélú, csak azért alkalmazzák sokan, hogy úgy tűnjön, mintha használná az agyát. Ezzel el lehet kápráztatni rengeteg, agyát nem használó embert. Ellenben az igazi gondolkodó ember azért használja az agyát, hogy a vágyait elérhesse. A bölcs is ezt teszi, és ráadásul csendben. Nem kotyogja ki mindenkinek amikre rájött, mert tudja, nem is nagyon értenék. Csak annak ad át információt, aki kérdez. És csak a kérdésre válaszol. Ebből látszik, hogy amíg van kérdés, addig van gondolkodás is.

Ami viszont mindezekből a legfontosabb, hogy a szívünkkel gondolkodjunk, és az agyunkkal érezzünk. Ez annyit tesz, hogy az érzelmeinkre, intuíciónkra is hallgatva, a tengelyt megválasztva keressük az irányt. A száraz agyalás is tévútra vihet könnyen, mert semmi köze a gyakorlathoz. Amikor ugyanazt az utat tartjuk helyesnek, amit érzünk is, hogy helyes, akkor valószínűleg vállalt életutunkon haladunk. Hogy vannak akadályok, feladatok, az természetes. Érdemes figyelni a spontaneitásra is. Ha egy akárhogyan kilogikázott megoldás rossz érzésekkel tölt el, akkor az a tévútra vihet minket. Hallgassunk az első megérzésekre is, mert aztán hajlamosak vagyunk meggyőzni magunkat észérvekkel arról is, hogy a döglött ló alszik. Amikor megtaláljuk az egyensúlyt gondolataink és érzelmeink között, akkor lesz értelme a szívvel gondolkodásnak, és az aggyal érzésnek.