Úgy érzem, most már eljuthatunk ehhez a kérdéshez is. Mi az a szabadság, hol kell keresni, hogyan kell átélni?
Mai világunkban, amikor rá akar minket kényszeríteni a vezető hatalom arra, hogy fizikai testünkbe zárjuk magas szellemi tudatunkat, ez az egyik legfontosabb dolog, ahol meg akarnak minket kötni. Érdemes elgondolkodni, miért van annyi válás, miért van annyi drogos, alkoholista, miért mérgezik magukat annyian mindenféle szörnyűséggel. Mi hiányzik nekik? Miért vannak úgy nekikeseredve, hogy inkább az öngyilkosság valamilyen lassabb formáját keresik, ha már egyszer erőtlenek ahhoz, hogy hamar végezzenek magukkal, vagy azért annyira nem látják tragikusnak a helyzetüket, hogy rögtön drasztikusan véget vessenek neki. Annyira azért mégis szorongató, hogy valahogy el kell bódítsák magukat.
Ez természetes, hiszen alapvető igényünk a szabadság. Mindig vágyik rá az ember, annyira, hogy nem képes a Földön megmaradni, repülni vágyik. Az egész emberi lét arról szól, hogy megpróbáljuk a korlátainkat áttörni, hogy a szabadság állapotába érhessünk. Gondoljunk csak a sportolókra, ők is le akarják dönteni a fizikai teljesítőképesség határait, az extrém sportokat űzőkről nem is beszélve, akik az adrenalin szint őrületes megemelkedését élvezik, ahogyan mások a drogokat, vagy az alkoholt. Mégis csak pillanatokra élik át a szabadság illúzióját, aztán megint visszasüppednek a szürke hétköznapokba, és csak a vágyakozás marad, a várakozás az újabb bódult állapot elérésére, az önkívületi élmény ismétlésére. Persze minden ilyen dolognak nagy az ára. Ismerjük a káros hatásokat, fölösleges most itt leírnom. Még az adrenalin hajszolók is szembesülnek azzal az érzéssel, amikor a szervezetük elkezdi lebontani az adrenalint, ami szédüléssel, hányingerrel, rosszulléttel jár.
Nem lenne jobb valami tartósabb megoldás arra, hogy szabadok legyünk? És egyértelmű, hogy a nagy hajszolás azért van, mert csak a szabadság illúzióját adja és nem magát a szabadságot. Mindenki érzi magában, hogy sokkal több lakozik benne, mint amit ki tud élni, érzi, hogy valami nagy dolog rejlik valahol mélyen benne. Érdekes, hogy ilyenkor azt érzi benne van, mégis külsőségekben próbálja aztán megélni. Van akit aztán annyira nyomaszt önnön „nagyszerűsége” azért írtam így , mert természetesen nem így éli meg, mégis ezt érzi, hogy aztán alkoholba, meg egyéb ilyen dolgokba fojtja, mivel kiélni nem képes, valahogy mégis elviselhetővé kell tennie. Ez akkor is igaz, amikor párkapcsolatban élünk. Érezzük, hogy láncokkal vagyunk megkötözve, pedig annyi élmény várhatna még ránk, más férfiakkal, nőkkel, de ha a párom másra mer nézni, akkor meg tudnám fojtani mindkettőt, mégis hogyan képzelik? Mindez hova vezet, súlyos helyzetekben verekedéshez, elüldözzük magunk mellől a szeretett párt, vagy a legdurvább esetekben az ilyen indulatok hajtják a féltésből elkövetett erőszak és gyilkosság elkövetőit, akik legalább akkora áldozatok, mint akit lemészároltak. És mindez miért? Egy szabadságnak nevezett dologért, amit nem találunk, hiába keressük. Azért itt megjegyzem, hogy nem is nagyon érdeke a vezetésnek, hogy megtaláljuk, mert a szabad ember nem korlátozható, irányíthatatlan.
Térjünk most már végre a lényegre. Gondolom sokan eljutottunk ezek után odáig, hogy ami bennünk van, azt magunkban is kell keresnünk, és megélnünk. Úgy vélem, hiábavaló a személyes példa, ezt mindenki maga élje át, aki kíváncsi rá, mert ez az egyik legszubjektívebb, legcsodálatosabb élmény. Sok korlátot le kell döntenünk magunkban ahhoz, hogy átélhessük, és minél több korlátot döntünk le, annál felemelőbb és fantasztikusabb lesz az élmény, amit leírni igazán lehetetlen, de egy biztos, aki csak bódítja magát, a töredékét nem élheti át ennek a csodának. Akkor igazán átélhetjük az egységet nem csak Istennel, a Teremtővel, hanem embertársainkkal, sőt az összes élővel is. Aztán oda vetíthetjük tudatunkat, ahová csak szeretnénk, felfedezhetünk más bolygókat, más létformákat, átélhetjük a lebegést, egyszóval A Szabadságot. Lehet, hogy egyelőre tudati szinten, de már ez is akkora élmény, hogy nem cserélnénk el az alkohol vagy más drog adta bódulatra. Semmi mást nem kell tenni érte, csak leülni, ellazulni, ki milyen módszerrel szeret, és befelé fordulni, azt kérni, hogy megéljük a szabadságot. Amit kérünk, az megvalósul, ez meg biztosan megvan mindenki élettervében, hisz ez alapvető jogunk és szükségletünk. Ettől kezdve feltárulnak előttünk azok az információk is, amikre szükségünk van. Megértjük, hogy fontos a tudatosodás, mert az vezet el az akadályok lebontásához, és ez esetben a fent említett egyre hatalmasabb élményekig.
Talán ennek átélése oda is elvezet minket, hogy átérezzük, ez tényleg mindenkinek joga és természete. A fő az lenne, hogy ezek után hagyjunk mindenkit, hogy a saját szabadságát megélje, ne akarjunk korlátozni senkit. Ezek után rájövünk, hogy nem fojtogató egy párkapcsolat, mert az igazi szabadságot nem veszélyezteti, nem fogunk annyira vonzódni, hogy testileg keressük mások karjaiban a szabadságot, hanem szabadon fogjuk azt a társat nap mint nap, percről percre választani, aki igazán méltó hozzánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése