1. Teremtés, evolúció

Az evolúciót én nem egészen úgy értelmezem, mint általában az emberek. Természetesen itt is egy bizonyos fejlődésről lesz szó. Amikor evolúcióról beszélünk, a galaxisunk, a naprendszerünk, a bolygónk, majd az élővilágunk fejlődése jut eszünkbe. Ez az anyagi világ, a mi létsíkunk. Amit én mutatok, az az egyetemes teremtéstörténet, amit minden nép máshogy él meg, más Istenségekkel, szép történetekkel. Amit nekem mutattak, a következő:

Először volt az Energia, ami egy pontban létezett. Úgy is értelmezhetjük, hogy ezen az energián kívül semmi sem létezett. Ez az energia Férfi és Női tulajdonsággal rendelkezett. A Férfi adta az energiát, a Nő befogadta. mikor a Nő megtelt energiával, visszasugározta a Férfiba, aki így maga is befogadó lett, a Nő viszont azzá vált, aki adja  az energiát.                                                                                               

Eközben a Nőben túláradó energia kiáradt és létrehozta a Gyermeket, vagy Fiút. A Férfi, a Nő és a Fiú együtt alkották már az energia-gömböt.                                                                                

A folyamat nem állt meg. A Férfi és Nő energiája ekkor a Fiún keresztül sugárzott ki és létrejött az Akasha- Krónika: a Fénykereszt, a Lejegyző és a 4 Őrző.                                                          

A folyamat folytatódott. A Hármak energiája most a Krónikán keresztül sugárzott és létrejöttek az Angyalok. Szépen sorban, a legmagasabb rendűtől kezdve az egyszerűbbekig, rétegről rétegre. Ez volt a Létezés első síkja.                                                                                                      

 Aztán a rajtuk keresztül sugárzó energia létrehozta a Létezés második síkját, a harmadik és végül a Létezés negyedik síkját. Mi jelenleg a Létezés harmadik síkjában élünk. Vagyis van még egy nálunk alacsonyabb rendű univerzum, ahol már nagyon kevés az energia. Ugyanis ahogy haladunk lefelé a Létezés síkjain, úgy fogy az energia mennyisége. De olyan nincs, hogy az energia elfogyjon. A rendszer egy adott – alacsony rezgésű – szinten egyszerűen visszafordul a fő Forrásba. Így jött létre az Energia körkörös áramlása, mint a saját farkába harapó Kígyó.                                                                       

 Minden Létsík egyre több és több energiát halmoz fel, így az ott élők dimenzióugrást valósíthatnak meg. Az Energia mindkét irányban visszatér a Forrásba.

Kicsit bővebben a Létsíkokról:

1.       Az Angyali Létsík: nincs anyag, csak a sűrű Energia, a Fény, ami már tulajdonságokra bomlik, de nem válik testté. Szabadon irányítható, átrendezhető közeg, a tér és idő megkötései nélkül.

2.     A többi Létsíkon az Energia formát ölt, sűrűsödik, anyagiasodik, elválnak a formák. A láthatatlan térben „levegőben”, „éterben” egyre sűrűsödik és nő az Isteni Szeretet, így a legfejletlenebb Létsíkon már szinte szikrát kap az „éter”, vagy „levegő”, a láthatatlan, nem anyagiasodott közeg. Ezért tér vissza közvetlenül az Energia innen az Egységbe, hiába vannak szétválasztva a formák.                                    

      Ezen a Létsíkon már az Energia formát ölt, bolygók, csillagok különülnek el. A bolygók közel vannak egymáshoz, a rajtuk élő lények közötti kapcsolat erős. Az anyagból erős fény sugárzik. Ezeken a bolygókon nem használnak járműveket. A teremtés gyorsan létrejön, a lények bárhol manifesztálódhatnak, így szükségleteiket is hamar kielégíthetik. Az Angyali Létsíkról közvetlen segítséget kapnak. Tér van, idő is, de még nem sok hatással van erre a Létsíkra.      Sok akadály áthágható térben, időben egyaránt. Mégis, már vannak elkülönült részek, amik megadják a tér érzetét és van linearitás, ami az idő illúzióját adja.

3.     Ezen a Létsíkon, ahol a Föld jelenleg van, pontosan elvált formák vannak, az Energia sűrű, anyagszerű. Ezért itt már erőteljesebben érződik az elválás, szétválasztás. Az itt élő lényeknek a térbeli elkülönülések miatt már segédeszközöket használnak, hogy térben elmozduljanak. De figyelembe kell venni, hogy az Energia jelen van. Ha az anyag sűrűsége növekszik, az Energia a levegőben, éterben gyülekezik. A levegőt átitatja Isten Szeretete. Ezt kell észrevenni, használni. Ezért tudják bizonyos bolygók lakói járműveikkel a „teret” hajlítani. Csupán használják az Isteni Energiát, hogy máshol manifesztálódjanak.   

4.     Ezen a Létsíkon már annyira sűrű az anyag, hogy ettől ritkás a tér. Kevés a bolygó, a csillag, a naprendszerek, a lakható bolygók. De az éterben sűrű az Energia, szinte világít a levegő. Persze ezt csak az látja, aki használja a látását, ahogy a mi Létsíkunkon is. Az itt található bolygókon is folyamatosan fejlődnek, emelkednek, dimenziót váltanak a lények.

Ami még fontos, hogy ezeket a Létsíkokat úgy érdemes elképzelni, hogy mind egy helyen léteznek. Vagyis aki nyitott az érzékelésre, láthatja az Angyalokat is, a magasabb Létsíkon élő lényeket, bolygókat és az alacsonyabb Létsíkon élőket is, nem is beszélve a szellemi világokról. Ez egy külön téma, most itt, nem fejtem ki. Ami idetartozik, hogy sokan, akik felemelkednek, arról számolnak be, hogy először átélik a poklok kínját, csak aztán emelkednek a Mennybe. Jézusról is ez a hír járja. Tulajdonképpen logikus, mert először megtapasztalják valaminek a hiányát, aminek „a lehetősége ott van a levegőben”, nem véletlenül használják ezt a kifejezést, majd megismerik magát a lehetőséget, a lehetségesség mezejében, ahol bármi megtörténhet, csak akarnunk kell, csak a teremtő erőnket kell használni.                                                                                                                  
            A farkába harapó Kígyó képében, megláthatjuk, hogy minden út Istenhez vezet. Nincs rossz és jó út. Van aki a szenvedéseken, a poklok kínján keresztül tud eljutni a megvilágosodáshoz, a lelki békéhez, van aki a Fény útját járva, a Szereteten keresztül, vagy mindenféle vargabetűkkel tarkítja élete útját.                                                                                                                                      
           Milyen érdekes, hogy a Pokol legmélyén Dante szerint Lucifer, az ördög, a „Fényhozó” tűzben ég. Hisz ott, ahol az anyag sűrű, akár a 4. Létsíkon, az éter kap szikrát, a levegő „lángra lobban”, itt és így fordul önmagába az Isteni Szeretet, a tűzben a sűrű anyag is Fénnyé válik, meg tisztul. Ezért Lucifer a Fényhozó, Isten legkedvesebb Angyala. Azt mondják bukott. Melyik irányból? Ne feledjük, nincs tér és idő, csak az egyszerre önmagában való Egységes Energia. Azt mondják az ördög maga a gonosz. Máshol viszont meg sem említik, mint létező erőt. Miért is van ez? Hogy hozza az ördög a Fényt? Egyszerű: csak akkor látjuk meg, hogy süt a nap, ha van árnyék. Lucifer mutatja az árnyékot, és nekünk ott a szabad akaratunk, hogy válasszunk. Ha nincs mi közül választani,mi értelme lenne a szabad akaratnak?