Hogyan is zajlik a teremtés, milyen szinteken? A teremtés három szinten zajlik. Egyszer van bennünk a tudatalatti, a tudatos és a tudat feletti énünk. Amikor mindhárom akarata egybecseng, akkor létrejön a teremtés.
A tudatalattink tele van előző életeinkből hozott és jelen életünkben gyűjtött félelmeinkkel, azokkal a dolgokkal, amiket sokszor mondtak nekünk, legyenek ezek jók vagy rosszak. A tudatalatti minden adatot rögzít. Amit fontos róla tudni, hogy nem ismeri a tagadást, a nem kifejezést képtelen értelmezni, és nem tudja értelmezni azt, hogy én, te, ő. Vagyis ha azt mondjuk, hogy „nem vagyok hülye”, a tudatalatti azt fogja értelmezni, hogy „hülye vagyok”. Ha azt mondjuk, „de hájas, ronda az az ember”, akkor a tudatalattink azt fogja értelmezni, hogy „de hájas, ronda vagyok”. Rögtön érthetővé válik, miért mondja azt Jézus: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”. Gondoljunk csak bele, mi minden van a tudatalattinkban. Hányszor hallottunk már bizonyos reklámszövegeket, hányszor hallottuk már, hogy most élj, csak egy életed van, a pénz beszél, a kutya ugat, akinek nincs pénze, az értéktelen. Hányszor mondták tanítóink, szüleink, hogy értéktelenek vagyunk, majd akkor szeretnek, ha megcsináltuk a házinkat, meg buták vagyunk, stb. Ez mind ott van a tudatalattinkban. Amikor csak úgy egyszer-egyszer azt mondjuk magunknak, értékes vagyok, vajon a többivel szemben mit ér? Nem túl sokat igaz? Bele kerül az is, hogy a szeretet feltételhez kötött, holott az igaz Isteni Szeretet nem feltételhez kötött, teljesen tiszta és úgy fogad el és szeret minket a Teremtő, amilyenek vagyunk. Miért is? Mert minden Egy és minden Ő. Most hogy nézne ki, ha azt mondaná magának, hogy utállak? Viccesen hangzik, de belegondoltunk, hogy mi hányszor mondjuk ezt magunknak? Olyankor kit is ócsárolunk? Csupán magunkat, vagy rögtön az Istent is? Ugye nem is olyan vicces. „Ne káromold az Istent!”. Először érdemes kitakarítani az ebben az életben összegyűjtött hulladékot tudatalattinkból. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra, még sokszor fel-feljönnek a negatív berögződések, de legalább érdemes megpróbálnunk. Mit is tegyünk? Kezdjük el magunkat dicsérni, és tegyük hozzá, töröljük a régi programot, mostantól becsülöm, tisztelem és szeretem magam. Visszaveszem teremtő erőmet. Csak pozitív kijelentéseket tegyünk önmagunkról, persze még jobb, ha másokról is csak ilyeneket mondunk, gondolunk, és ezek szerint cselekszünk.
A következő lépcső a tudatunk. Már le is vezettem, hogy tehetünk tudatosan tudatalattinkért. Ugyanígy tehetünk aztán a teremtő erőnkért is. Ha nem vagyunk elégedettek az élethelyzetünkkel, érdemes tudatosan rákoncentrálni, hogy minden ami történik velünk, az spirituális fejlődésünket segíti elő. Aztán irányítsuk gondolatainkat abba az irányba, amerre haladni szeretnénk. Próbáljuk ki, hogy meghagyjuk a szabadságot a körülöttünk lévő Szeretetnek abban, hogy milyen módszerrel adja meg nekünk amit kérünk. Például, ha sok pénzre vágyunk, akkor nem biztos, hogy a legokosabb, ha csupán a Lottó nyereményben reménykedünk. Miért akarjuk megkötni a Teremtő energiákat ennyire. Elég, ha azt mondjuk, megérdemlem, hogy könnyen keressem meg a pénzem és megkapok mindent, amire vágyom, szükségleteimet mindig ki tudom elégíteni. Sokan nem milliárdos vagyonra vágyunk. Józan ésszel ez teljesen fölösleges is. Elég annyi, hogy az életünkhöz fontos dolgokat, mint lakás, rezsi, élelem, ruhák, gyermekeink iskoláztatása, vagyis egy emberhez méltó élet költségeit elő tudjuk teremteni. Úgy érzem, hogy ezen a ponton érdemes megjegyeznem, hogy amit szeretnénk, azért tennünk is kell. „Segíts magadon, az Isten is megsegít.” Bizony, ez így van. Ábrándozni valamiről, egy szebb életről, vagy jó alakról, gazdagságról, dicsőségről, merőben értelmetlen, ha nem teszünk ezekért semmit. Nagyon egyszerű példával tudok élni: ha azt ecsetelem a családomnak, hogy milyen csodálatos, finom dolgokat fogok sütni, főzni, de még a boltba sem megyek el, hogy a hozzávalókat beszerezzem, akkor teljesen fölöslegesen húzom az agyukat. Így van ez a teremtéssel is. Ha szebb jövőről álmodunk, akkor itt az ideje, hogy ezért tegyünk is. Sokszor persze úgy érezzük, hogy én mindent megteszek, mégsem történik semmi. Mi az a minden? Végig kell gondolnunk ilyenkor, hogy mi hova vezet, minek mi az eredménye. Ha le akarok fogyni, de egész nap csak tömöm magam mindenfélével, akkor nem tettem semmit, még ha úgy is tűnt, hogy de ezt meg ezt akkor sem ettem meg, igen, csak azt a másik ezerféle dolgot. Lényeges, hogy pontosan határozzuk meg, mit szeretnénk elérni. Szebb jövő? Jó, de ez pontosan mit is takar? Tegyük fel családot, gyermekeket. Mit kell tennem? A megfelelő partnert kell bevonzanom, ahhoz azt kell tennem, hogy elkezdem önmagam szeretni, elfogadni olyannak, amilyen vagyok, hogy majd a másikat is el tudjam fogadni olyannak, amilyen. Ha persze önmagunkkal kapcsolatban vannak dolgok, amiken változtatnánk, ne fogjuk vissza magunkat, de ne kössük az eredményhez önszeretetünket. Egyszerűbben minden nagy célt le lehet bontani z oda vezető lépések sorozatára, amit szépen rendben megtehetünk, ha valóban a kitűzött célt szeretnénk elérni. Így tehetünk önmagunkért, és jövőnkért. Nem érdemes megvárni azt, hogy majd akkor teszek, ha ez meg ez összejön, nyugodtan álmodjunk nagyot, sikerülhet bármi, hisz nincs lehetetlen, esetleg olyan, amit egyenlőre nem tudunk elfogadni, hogy lehetséges.
A tudat feletti a legizgalmasabb énünk, egyben ezt a legnehezebb elcsípni. Ez a felsőbbrendű Tudatunk, ami pontosan tudja, mi itt a feladatunk és mindig arra terelget minket, amit tennünk kell. Amikor nem értjük, miért is ütköztünk falba, amikor eddig minden olyan nagyszerűen alakult, akkor sejthetjük, hogy mégsem a legjobb irányba haladtunk és felsőbbrendű tudatunk helyreigazított minket. Ami igazából jó, csak előfordul, hogy kellemetlennek tűnik. Hamar észre fogjuk venni, hogy mikor elkezdjük a tudatosság útját járni, felfedezzük teremtő erőnket, apró, hétköznapi dolgokban sikerrel alkalmazzuk is képességeinket, mert azok általában kis lépések, nem zavarják nagy életfeladatunk. Könnyen egybecseng három énünk teremtési akarata, így maga a teremtés is könnyen végbemegy. Amikor életünket felforgató nagy eseményeket tervezünk, akkor van olyan, hogy bizony a dolog nem egyezik életfeladatunkkal, vállalt utunkkal, vagy még kimaradt egy lépés, ilyenkor akárhogy is szeretnénk, nem akar valóra válni álmunk. Kétségbeesni ilyenkor sem érdemes. Előfordul, hogy amikor ténylegesen felkészültünk és megtörténik a várt esemény, utólag visszagondolva hálát adunk a Teremtőnek, hogy nem engedte idő előtt megtörténni az eseményeket. Igaz, hogy amíg el nem jutunk idáig, vagy fel nem mérjük, miért is történt minden úgy, ahogy történt és nem értjük meg, hogy így sokkal jobban jártunk, addig csalódottak vagyunk. Hagyjuk ezt az érzést, inkább tudjuk továbbra is biztosan, hogy minden úgy történik, ahogy nekünk, spirituális fejlődésünknek, életfeladatunknak a legjobb.
Amikor már mindhárom tudatsíkunkat feltérképeztük, megtisztítottuk, akkor képesek leszünk mindet összekapcsolni egy nagyobb és tökéletesebb tudatba beépíteni, ami a szupertudat. A szupertudat az, amikor mindhárom tudatunkkal tisztában vagyunk és így, a teljes összhang létrehozásával teremtünk. Ez már nagyon hasonlít arra, ahogy mi is teremtve lettünk, az ilyen típusú tudatból megalkotott képek rendszerint valóra válnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése