Ez egy nagyon fontos dolog, rávilágíthat teremtő erőnkre, és sok dologra, ami most homályosnak tűnik. Nézzük először a teret. Mi az a tér? Két pont között feszülő távolság. Igen, de mi az, hogy két különálló pont. Kicsit feljebb már kielemeztem, a teremtés kapcsán, hogy minden egy pontban zajlik. Akkor nincs két különálló pont. A különállás csupán illúzió. Minden egy Istenben és mindent ez az egy Isten alkot, hisz eleinte rajta kívül nem volt semmi más. Ebből logikusan az következik, hogy Magából tudott csak teremteni. Tulajdonképpen vizsgálódásainkban, létezésünkben annyi történik, hogy a nagy egészt részeire bontva szemléljük. Attól az még egy és ugyanaz a dolog marad. Ha egy követ atomjaira bontunk, hogy megállapítsuk összetételét, az még maga a kő marad. Így van ez a Teremtő Energiával is. Ez az energia még csak nem is anyag, csak Fény, és Szeretet. Ennek vagyunk mindannyian részesei. Hogy akkor miért vannak rossz dolgok? Biztos, hogy vannak ilyenek? Amikor úgy is szemlélhetjük környezetünket, hogy minden a mi személyes spirituális fejlődésünket szolgálja, akkor lehetséges a rossz fogalma? Istenben nincs jó és rossz, Ő Maga az Egység. Jó és rossz csak a mi fogalmainkban létezik, egyébként ugyanannak a dolognak két szemléletmódja, de az még ugyanaz a dolog marad. Vegyük például, hogy egy kígyó megeszi a kiscicánkat. Jaj de rossz, az a gonosz kígyó megette szegény ártatlan cicuskát. Vagy az a szegény éhes kígyó csillapította az éhségét egy olyan kis lénnyel, aki majd ha megnő, akkor ok nélkül megfojtja a madarakat, a békákat, a vakondokat, csupán mert benne van a vadászösztön, akármennyi eledelt kap is. Halál meg nincs, ezt már letisztáztuk, csak a fizikai burok cserélődik időről-időre, de a tartalom, az nem hal meg soha, hisz az is maga az Isten. A burok meg nem vész el, csak átalakul. Akkor történt valami rossz? Nem, csak nem mindegy, hogyan értelmezzük.
A tér, illetve annak nem létezésének megértése vezet ahhoz, hogy könnyen felfogjuk, hogyan lehetséges a térugrás, vagy hogyan lehetséges az, hogy valaki az elméjével csinálja ezt, mégis fizikailag is eltűnik és materializálódik azon a helyen, ahol lenni akart. Ezek fényében már egyszerű a dolog. Ha nincs tér, akkor ott vagyok, ahol elképzelem magam.
Amit fontos itt még megismételnem, az, hogy már említettem, minden Létsík is egy helyen létezik. Érzékelése ezen Létsíkoknak csak elménk nyitottságán, korlátaink feszegetésén, ledöntésén múlik. Nem véletlenül érzékelik a gyermekek a szellemeket. Ők még sokkal nyitottabbak, csak a környezetük hatására, aki állandóan lehurrogja őket, hogy nincs ott semmi, bezárják érzékelésüket, mert meg akarnak felelni az elvárásoknak. Manapság már olyan gyermekek születnek, akik nem annyira hiszik el, hogy az az igazság, amit szüleiktől hallanak, sokkal többre emlékeznek,sokkal többet érzékelnek, mint az környezetük képes elhinni, és inkább hajlanak arra, hogy attól még, hogy más nem látja azt amit ők, azok a dolgok még léteznek. Ennyit a térről.
Az idő is hasonlóan működik. Egyszerre van jelen minden ami már megtörtént, ami most zajlik, és ami még várható. Az idő is csak illúzió. Ezt talán akkor lehet a legjobban érzékelni, amikor jól és amikor rosszul érezzük magunkat egy-egy helyzetben. Gondoljunk csak bele, mennyire szubjektív az idő megélése. Amikor egy jó beszélgetés részesei vagyunk egy kellemes helyen, szinte repül az idő. Amikor arra várunk, hogy megbüntessenek, vagy akár kínoznak minket, egy másodperc is maga a végtelenség. A látók tudják, hogy egyaránt lehetséges olvasni a múltban és a jövőben is.
Ami a legérdekesebb, az a kettő együtt. Sokszor mondjuk azt, hogy nem tudhatom mi fog történni, ha meghozom ezt a döntést, hisz „Isten útjai kiszámíthatatlanok”, „a jövő nincs kőbe vésve”, stb. Ez tipikusan egy olyan ember hozzáállása, aki tudattalanul szenvedi végig az életét. Aki tudatos, az annyiban különbözik, hogy képes átlátni, hogy mi lesz bizonyos döntéseinek a következménye. Ami még érdekes, hogy minden lejátszott futam. Mivel nincs idő, már minden meg is történt, minden történés lenyomata már ott van bennünk. Szóval csupán csak meg kell keresni magunkban, mi lesz, ha így vagy úgy döntünk. Ez a lényeg. Az életünk egyszerre több idősíkon történik. Erre mondják, hogy multidimenzionális lények vagyunk. Térben és időben minden Létsíkon minden életünk egyszerre zajlik. Ez olyan mint egy számítógépes játék. Ott is rajta van a CD-n minden lehetséges lépésünk következménye. Nagyon tetszik ez a példa, mert nagyon könnyen értelmezhetővé teszi életünk működését. Szóval, amikor meghozunk egy-egy döntést, akár tudatosan, akár tudattalanul, akkor átrendezzük vele az egész univerzumot. És itt térünk vissza a jósláshoz. Vagyis mi történik, ha megnézettjük a horoszkópunkat, vagy kártyát vettetünk, tenyérbe nézetünk stb? Egész addig áll a dolog, amíg meg nem változtatjuk a gondolkodásmódunkat, és akkor minden borul, átalakul a jelenünk, a jövőnk. Bizony mondom, hogy azt éljük meg, amit meg akarunk élni. A csillagállások, a kártya, a tenyér csupán lehetőségeket tartalmaz. Az igazi teremtés a kezünkben van. Bármit megváltoztathatunk, hiszen már egyszer átéltük, valamelyik idő-tér síkon. Persze továbbra is fontos, hogy minden tettünk következményeit is meg kell élnünk, vagy máshogy szólva, mindennek meg kell fizetnünk az árát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése