Felteszik sokan a kérdést, akik érdeklődnek a spiritualitás iránt, hogy az, aki ezzel foglalkozik és szükségképpen az életét ennek áldozza, vajon muszáj, hogy szegény legyen? Egyáltalán nincs ilyenről szó. Kissé furcsa néha azt hallanom, hogy az életem a spiritualitásnak szentelem, megszabadultam minden anyagi javamtól, odaadtam a szegényeknek, most éhezem és könyöradományokból tartom fenn magam, de akkor is, én példát mutatok. Szép példa, mégis én azt mondom, hogy nem kötelező feladni mindenünket. Abban az estben célszerű, ha máshogyan képtelenek vagyunk megszabadulni az anyagi világ szorításából. Hogy ezt a szabadságot fenntartsuk, ha kell, legyünk szegények. Mégsem szükségszerű, hogy így legyen. A Teremtő Erő azokat a kívánságainkat teljesíti, amiket tiszta szívünkből kívánunk. Sokan azért tervezik be a gazdagságot életükbe, mert remélik, hogy annak ellenére képesek lesznek fejlődni, hogy dúskálnak az anyagi javakban. Gondoljunk csak bele, aki mindent megszerezhet az anyagi síkon, annak nagyon nehéz dolga van, ha spirituális úton szeretne járni, ahol az egyik alapvető dolog, hogy nem vágyunk az anyagi javakra, a birtoklásra, nem halmozzuk az anyagi dolgokat, tárgyakat, hanem teljes figyelmünket az anyagtalan energiákra irányítjuk. Nem külsőségekben keresgélünk, hanem a bennünk lévő igazságot kutatjuk. Egészen más világot tárunk fel, mint az anyagi sík.
Ettől még jelen helyzetben fontos, hogy tudjuk, gondot visel ránk a Teremtő, hisz magára odafigyel. Erre is van egy mondás, miszerint az Égi Atya gondot visel az ég madaraira, hát miránk ne tenné? Bővebben, ha jól megnézzük, még a vírusokra, baktériumokra is figyel, nem is tehet másképp, hisz Ő alkotja ezeket az apró létformákat is. Hát ránk, aki annyira hasonlítunk Rá, pont ránk ne figyelne? Annyira figyel ránk, hogy képessé tett minket arra is, hogy élelem és víz nélkül is életben maradhassunk, ha igazán akarunk és hajlandóak vagyunk megnyílni magunk előtt, Ő előtte. Bizony, vannak akik Fénnyel táplálkoznak. Ez is mindenki számára elérhető. És akkor gondoljunk csak bele, Afrikában, Etiópiában gyermekek, felnőttek halnak meg az éhezéstől? Miért? Miért nem ébredünk fel, miért nem bízunk abban, aki teremtett, aki alkot minket, miért nem bízunk önmagunkban?
Az én feladatom is, sokak között, hogy segítsek azoknak az embereknek ébredni, akik erre felkészültek, akik vágynak erre. A fentiekből azért az is következik, hogy aki kéri, hogy legyenek meg anyagi szükségletei, egy emberhez méltó életre, ha hiszi, hogy érdemes rá, ha bízik a leírtakban, akkor valószínűleg meg is kapja azt, amire szüksége van, amikre vágyik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése