Nem baj, ha valaki mesterére talál. A mester lehet ember is, Angyal is, Szellemi Vezető is, magasan fejlett Lény is. Sokak lehetnek mestereink. És az is igaz, hogy mindenkitől tud tanulni az, aki tanulni vágyik. Ami szerintem nem a megfelelő hozzáállás, hogy hagyják magukat az emberek fanatizálni. Erre aztán nincs semmi szükség, hisz mint már említettem, a tudás ott van mindenkiben, mert maga a Teremtő alkot mindannyiunkat. Téves elképzelés, hogy bizonyos emberek fontosabbak, vagy magasabb rendűek, mint mi. Isten előtt mind egyenrangúak vagyunk. Az Ő szemében nincsenek alá és fölé rendelt viszonyok, kizárólag mellé rendelt dolgok létezhetnek. Miért? Mert hogy nézne ki, ha a lábam a fülem fölé akarná magát rendelni? Mindannyian egyediek és egyformán fontosak vagyunk, mindannyian képesek vagyunk tudni mindent, hisz az Istennel bennünk a mindentudás lehetősége. Képesek vagyunk-e megnyílni ez a tudás előtt, befogadni és életünkbe beépíteni azt, ez itt a kérdés. Mi mindannyian alkotjuk az az egészt, ami maga a Teremtő, maga az Isten. Nincs szükség közvetítőkre. Megszoktuk a birkaságot. Eddig az egyház mondta meg miben szabad hinnünk, csak a papokon keresztül kommunikálhattunk a Mindenhatóval, a papok állították fel a szabályokat. Most, hogy már vallási türelem van, és abban hihetünk, amiben tényleg akarunk, ahelyett, hogy megpróbálnánk felfedezni önnön nagyszerűségünket, önnön szabadságunkat, kapcsolatunkat egy csodálatos Teremtővel, aki nem büntet, de mindig igazságos, inkább elmenekülünk a feladat elől , és valamiféle vallási csoport irányelvei szerint akarunk „bégetni”. Vannak elegen, válogatni lehet. Ki mit szeret, lehet valaki Krisna hívő, Buddhista, Jehovista és sorolhatnám.
Az én véleményem az, hogy mindenkinek saját magában érdemes megkeresnie ezeket a dolgokat, mert minden ilyen kinyilatkoztatás, minden ilyen élmény annyira egyedi, annyira személyes, hogy nem is lehet belegyömöszölni holmi dogmákba. Rengeteg vallásból tetszenek dolgok, mert ezeket én is átéltem, el tudom fogadni igazságnak. Ami meg ellenkezik saját belső élményeimmel, azokat nem fogadom el. Ennyi ez az egész. Nincs szükségem semmilyen közösségre, hogy Istennel személyes kapcsolatom legyen. Közvetítőkre meg pláne nem, hisz ott van bennem a Mennyország és a Pokol is, épp mit szeretnék megélni. Nem ítélem el a közösségeket, mindenki azt teszi, ami neki a legjobb, ez így van rendjén. Arra hívom itt fel a figyelmet, hogy azért, mert valaki annyira magasztalja magát, és annyi embert von hatása alá, még nem biztos, hogy csak az igaz, amit ő mond. Nem véletlen a használati utasítás, amit az oldalra írtam. Nem várom el senkitől, hogy higgyen nekem. Csupán az, hogy esetleg valakinek segítek személyes fejlődésében azzal, hogy figyelmébe ajánlok átgondolandó témákat, már bőven elég nekem.
Ha valakinek van önbecsülése, önmagában bízik, az nagyon fontos. Persze az is, ha hisz önmagában, bár itt pontosabb, ha az őt alkotó Teremtőben hisz, és abban, hogy minden úgy történik, ahogy spirituális fejlődése szempontjából az a legjobb. Ismétlem önmagam, pont azért, mert a működési elv oly egyszerű, hogy az tényleg nagyszerű. Szeretjük sokan agyonbonyolítani, kicsavarni a dolgokat, könyvtárnyi anyagokat filozofálni, pedig az élet egyszerű. Mindannyian nagyszerűek vagyunk, a Teremtő megannyi arca, megannyi szemszög, amiből ugyanazt a csodát lehet szemlélni. Micsoda gazdagság! És ehhez képest akarják velünk elhitetni, hogy csak a pénz tesz gazdaggá, csak a pénz boldogít? Hát akkor hol az élet? Ami lényeges, hogy mindenkinek jó, ha van annyi önbizalma, hogy ne hagyja magát fanatizálni. Lehet egyet érteni nézőpontokkal, de alávetnünk magunkat nem kell semminek és senkinek. Igaz ez a párkapcsolatoktól a vallásig, mindenre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése